Fotó: Universal Music
Most éppen egyik híres kísérletüket ismétlik meg a San Franciscó-i szimfonikusokkal: S&M2 néven adják ki augusztus 28-án tavalyi, közös koncertjük kép- és hanganyagát CD-n, DVD-n és minden elképzelhető formátumban. Húsz éve már megcsinálták ugyanezt, a nyitány a szimfonikusok részéről Morricone Aranylázával, majd a közös The Call of Ktuluval a régi, utána viszont teljesen más a dramaturgia, persze jó néhány kihagyhatatlan Metallica-sláger is maradt az 1999-es repertoárból. Új ínyencség többek között Cliff Burton legendás basszusszólója, az Anesthesia az első lemezről, amit a szimfonikusokból Scott Pingel játszik elektromos nagybőgőn, majd Lars Ulrich is becsatlakozik egy kis örömdobolásra, vagy az All within My Hands. Utóbbi eredetije a 2003-as St. Anger albumon található, melynek minősége híven tükrözi a zenekar korabeli állapotát (hogy ki kit, miért utált, és ki mennyit ivott közben, már rocktörténelem).
Láss csudát: a zavaros, monoton, katakoló óbégatás nagyzenekarra hangszerelve izgalmas, feszült, érzelemgazdag dallamvonulat lett. Az eddig látottak-hallottak alapján a Metallica remek formában van – jobb anyag a második S&M, mint az első. A szimfonikus zenekar és rockbanda előadása tökéletes egységet alkot. Ha a Metallica innen is tovább akarna lépni, pár év múlva eleve nagyzenekarra kéne komponálniuk, mint John Lord tette 1969-ben, mikor a Deep Purple és a Royal Philharmonic Orchestra hangversenye során először ölelkezett komolyan rock- és klasszikus zene. De mivel a Metallica olyat nem tud, marad, ami van, és végül is az sem rossz. Vagy majd a búcsúlemezükre komponistát is szerződtetnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!