Egészen döbbenetes, hogy hatvan évvel korábban készült a film, mégis ma is jól ismerjük Szörnyella de Frász kommunikációs stratégiáját. Szörnyella de Frász ugyanis egyetlen igazságot ismer: a sajátját. Aki másként gondolkodik a világról, az a szemében bolond, lúzer, vagyis vesztes. Aki nem ért egyet vele, azt mélységesen lenézi, megszólja, kigúnyolja. Beszélgetőpartnerét leginkább nem hagyja szóhoz jutni, kisebbségi komplexusát (amely valószínű, hogy csúnyaságából fakad) erőszakos magatartásával, a másikat ok nélkül, de szinte folyamatosan becsmérlő harsányságával kompenzálja. Igazi visszataszító figura, olyan, akivel inkább nem is vitatkozik az ember, hanem szépen továbbáll. És ez a film legfontosabb tanulsága, hogy tovább kell állni, az ilyen emberrel meg kell szakítani a kapcsolatot, különben baj lesz.
A film egyik legnagyobb érdeme, hogy a gyermekek védelmi rendszerét kiépíti az ilyen erőszakos kommunikációjú emberek ellen. Megtanítja, hogy aki az erőszak nyelvén beszél, aki ignorálja a másik ember véleményét, aki csak a saját világnézetét fogadja el, aki elvet minden hagyományos értékrendet, és aki el akarja pusztítani a család intézményét, azokkal jobb lesz vigyázni.
A filmben ugyanis régi osztálytársról lévén szó, jóindulattal fordulnak Szörnyella de Frász felé, bár erőszakos kérését még a temérdek pénz felvillantása után is megtagadják. Szörnyella de Frász viszont, mivel nem tudta elérni önző célját, az életükre tör.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!