„Hat kataszter szántóm egyenlő arányban / két lányomra hagyom, ha már visszakaptam, / joggal bár, de mégsem lehetek gazdája, / mint az elődeim, akik belehaltak, magukkal táplálták sovány parcellájuk, / megörököltem a csontjukat a földdel, / egyetlen sírban gyűlt egész rokonságom, / s nem kapok helyet a megtelt temetőben” – áll Ágh István megrázó költeményében, a Testamentum című versben.
Történetek magyar festőzsenik kalandos úton megtalált műveiről
Megjelent a Kieselbach Galéria könyvsorozatának legújabb, reprezentatív darabja.