Hazátlan túszok drámája

Megrázó és lelkileg felkavaró film Niels Arden Oplev és Anders W. Berthelsen tavaly forgatott Daniel című alkotása, amely arról szól, hogy egy fotóriportert több újságírótársával egyetemben Szíriában elrabol az Iszlám Állam. A forgatókönyvet valóságos történet alapján a skandináv művészfilmek rendezésével nevet szerzett Anders Thomas Jensen írta, aki rámutat arra a kőkemény erkölcsi dilemmára, hogyha kifizetik a családok vagy az államok a túszokért a sok száz milliós váltságdíjat, akkor gyakorlatilag anyagilag támogatják, erősítik az Iszlám Államot, ha viszont nem fizetik ki, akkor az ilyen döntést meghozó lelkén szárad a kivégzett túszok élete.

A dán fotóst (középen) és társait brutálisan kínozzák és megalázzák elrablóik Forrás: Vertigo Média Kft

De ez a film nemcsak arról szól, mennyire veszélyes hely lett a világunk, milyen brutális szituációkba keveredhet az ember, ha átlépi az európai kultúrkör határait. Arról is szól, hogy mit érez egy ember, ha az élete a hazájának nem ér egy fabatkát sem. Mit érez az az ember, akit évtizedekig érzékenyítettek arra, hogy legyen elfogadó más kultúrák iránt, aztán amikor a másik kultúra szélsőséges terroristáinak brutális kínzásait éli át, akkor azzal szembesül, hogy hazájának fontosabb a multikulturális forradalom, mint a saját állampolgárainak az élete. A Daniel című film nemcsak a terroristák kegyetlen bánásmódjáról szól, hanem arról is, milyen érzés egy családnak, ha a bajában magára hagyja a hazája. A mára szólássá vált Shakespeare Hamletjéből származó „valami bűzlik Dániában” kifejezést akkor használjuk, ha mindenki tudja az igazságot, de konkrétan bizonyítani nehézkes. A Daniel című film skandináv alkotói viszont filmjükkel egyértel­műen rávilágítottak arra, milyen érzés hazátlannak lenni, hogy mi bűzlik Dániában.