Híres zeneszerzők írtak szerepeket a hangjára

Száz éves lenne idősebb Domahidy László operaénekes, aki 1920. július 10-én született Debrecenben. Művészi pályája Kolozsvárott kapott lendületet a Magyar Királyi Operaházban, majd a Magyar Állami Operaházban teljesedett ki, és ott is ért végett több évtizedes szárnyalás után. Ezekben a napokban a centenárium alkalmából a Magyar Rádió és Televízió több műsorában emlékezett, illetve emlékezik meg a neves művészről archív felvételei segítségével.

Későbbi feleségével, az Erdélyből, Szilágysomlyóról származó Báró Györffy Magdolnával Debrecenben hozta össze őket a sors, mindkét család ugyanis itt telepedett le. Énekelni a helyi zenedében Hoór Tempis Erzsébetnél tanult, majd a budapesti Zeneakadémián, dr. Molnár Imre tanítványaként végzett 1941-ben. Itt figyelt fel a hangjára Vaszy Viktor, a neves zeneszerző, karmester és zenepedagógus, aki a kolozsvári operaház igazgatójaként, a diplomaszerzés után nyomban leszerződtette. A tehetséges kezdő debreceni énekes Kolozsvárott, a Traviatában mutatkozott be a Granvill doktorként, több nagyobb szerepet is kapott, de közbeszólt a világháború. Akkoriban írta róla az egyik lap, hogy „kisgyerekként Debrecenben még csengő szopránt énekelt, aztán a nagyfiú mély hangjára figyeltek föl. A színpadra vezető út nem is volt »rögös« a számára, már húszévesen operaénekes lett.” Méghozzá Kolozsvárott, ahol remek műhelymunka folyt kitűnő szakemberekkel! A II. világháború azonban hamar megszakította szépen felívelő karrierjét, kikerült a szovjet frontra, ahol nem hagyott fel az énekléssel, egyre érettebb hangjával szórakoztatta a harcokban megfáradt magyar katonákat. Ahogy fia, a szintén énekművész ifj. Domahidy László megfogalmazta: „Apukám két év alatt kiénekelte magát a hadseregből, a Debrecen felé közeledő fronttal ugyanis hazahozták, ráadásul a városban megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormánynak is többször fellépett”.

1947-től már a Magyar Állami Operaház magánénekese. Az operaház „aranykorának” volt a tagja, ahol a szerzők az ő habitusára, mély basszusára komponáltak, illetve alakítottak szerepeket, mint például: Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátékának Tyukodi pajtását, Ránki György Pomádé című darabjának címszerepét vagy Szokolay Sándor Vérnász című művének apafiguráját, de Ránki rádió- és gyermekoperáinak karakterszerepeit is. Farkas Ferenc Vidróczki – Erdei betyár című romantikus daljátékába pedig a szokatlanul sok prózai szöveg miatt került be, a szerző különféle zenés darabokból és műsorokból ugyanis jól ismerte Domahidy rendkívüli színészi kvalitását, amelyet a korabeli zenei kritikák rendszeresen kiemeltek. Az operaénekest az 1959-ben indult Magyar Televízióban szinte az első adástól kezdve foglalkoztatták. Játszott többek között a Palacsintás király című zenés tévéfilmben, de szerepet kapott mozifilmekben is, például a Gábor diákban és a Délibáb minden mennyiségben című alkotásban. A Magyar Rádió Csinn-bumm cirkusz című gyerekműsorában pedig hatalmas termete miatt a csupaizom Muszkli Miskát alakította. Fiatal korában az éneklés mellett több sportágban kipróbálta magát, bokszolt, birkózott, szertornázott… Szívesen szinkronizált is. Többek között a népszerű amerikai rajzfilmben, a Foxi Maxiban csendült fel híres basszusa, szinkronszerepeiért Nívódíjat kapott.)

A remek színészként is számon tartott operaénekes mindig figurában és szituációban gondolkodott, amiről így vallott egyik nyilatkozatában, amikor megkérdezték tőle, melyik szerepét szereti a legjobban?

„A nehéz szerepeket szeretem – szögezte le. – Nemcsak hangilag, hanem színészileg is igyekszem jól megformálni a figurát.”

Hosszú pályafutása során csaknem száz, elsősorban karakter basszus szerepet énekelt! Híres volt Osminja vagy Hundingja, Mozart Szöktetés a szerájból, illetve Richard Wagner A walkür című operájából. Feledhetetlen alakításai voltak Muszorgszkij Borisz Godunov című operájában is, amelyben mind a négy basszus szerepet játszotta, persze más-más rendezésben, előadásban. Ezeket a nagy karaktereket mély, széles basszusával hívta életre a színpadon, amelyre a világhírű hegedűművész, David Ojsztrah is felfigyelt, és még közös rádiófelvételt is készített vele. Ojsztrah annyira becsülte a magyar népdalokat, hogy kívánságára az Elindultam szép hazámból című dal került szalagra, amelyet ma is szívesen lejátszanak a Magyar Rádióban. A Szovjetunióban is többször koncerteztek együtt, s 1960-ban megkapta az egyik legrangosabb kitüntetést, a Szovjetunió Népművésze címet.

Domahidy László az ötvenes-hatvanas-hetvenes években az ország egyik legfoglalkoztatottabb művésze volt, a Magyar Rádió archívuma több száz felvételt őriz róla. Kodály, Bartók és Liszt műveivel, illetve a magyar népzene világszerte történő népszerűsítésével szerzett méltó elismerést, kitüntetést kapott Kínában, Koreában, Vietnamban, Mongóliában, Indonéziában, de fellépett Brüsszelben, Londonban és Párizsban. A párizsi Olympia Színházban – eddig egyetlen magyar művészként s főleg operaénekesként – aratott hatalmas sikert!

A kiváló és érdemes művész 1980-ban vonult nyugdíjba, de az operaházban változatlanul játszotta addigi és új szerepeit 1996-ban bekövetkezett haláláig.