Persze a dal végkimenetele arra megy ki, hogy a zenészeket mennyire kívülállónak tartotta a korabeli rendszer. Ezt fokozandó csúcsosodik ki ideológiailag a lemez a borongós hangulatú, remek ritmusváltásokkal is játszó Ének a toronyból című számmal, amelyben elhangzik az egyik legfontosabb mondat a cenzúráról, kitűnő képet festve az akkori könnyűzenei élet állapotairól: „A slágerlistán nem jegyezték rekedt énekem / Biztattak, hogy próbálkozzam más zenével / Ezt a dalt felejtsem el”. Az elszigeteltség megéneklése bizonyára már a zenekar akkori hangulatát tükrözte vissza.
A drámai hangvételt oldotta fel a B oldal első száma, a Cserépkályha, ami dübörgésével együtt is egy jó kis scherzo. Az ezt követő A szerelem virágai kifejezetten húzós, középtempós szám, a fülbemászó versszakok dallama pedig nagyban hozzájárul a szerelmes üzenet átadásához. Ilyen zenei miliőben teljesen logikus, hogy a zenészek úgy döntöttek: ebben a számban mutatják meg legintenzívebben hangszeres tudásukat, rendkívül dallamgazdagon jutnak el újra a refrénig. A szájharmonikás felvezetésű Hova menjek? vérbeli rock and roll, témájában kicsit megelőlegezi a Piramis „Nincs egy hely” tematikáját, ugyanakkor akár még a rendszer melletti kiállásként is értelmezhető lehetne – ha nem ismernénk a zenekar akkori helyzetét – a „Hova menjek? Itthon úgyis megvan mindenem” kiszólás. A Neked szól igazi könnyen emészthető, slágeres szám, igényes hangszerelésben, ideillő gitárszólóval, a már menetrend szerint hallható csodálatos vokállal. Az album zárószáma a Talán holnaptól címet viseli, kristálytiszta, többszólamú énektémákkal, szövegvilágában ugyancsak fittyet hányva a társadalmi elvárásoknak. Vérbeli közönségénekeltetős nóta, ezért is találták ki benne a dobkiállást, így nemcsak a lemezt, de a koncerteket is be lehetett ezzel fejezni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!