A Generál a nagy zenészvándorlást követően – Ákos István gitáros, a zenekar addigi vezetője az Egyesült Államokba, Reck Lajos dobos Svédországba emigrált, utóbbi 2014-ben elhunyt – készítette el második lemezét, amit az MHV 1975-ben adott ki, bár még az évszámot is lefelejtették mind a borítóról, mind a korongokról. Várkonyi Mátyás, az együttes szellemi atyja, egyik zeneszerzője és billentyűse szerint az 1975-ös második nagylemezüket, amit még Révész Sándorral vettek fel, azért jelentették meg krizantémokkal a borítóján, mert Erdős Péter ezzel a temetői virággal szerette volna „virágnyelven” egyértelműen megüzenni nekik, hogy ebben a felállásban nem kapnak több lehetőséget a lemezkészítésre. Ennek a szimbolikának már csak azért is jelentősége volt, mert a Generál tagjai nem szólhattak bele, mi legyen a borítón, így viszont szinte „élve temették” őket. Azt pletykálták, hogy Erdős Péter azért haragudott meg a bandára, mert a hozzájuk tartozó Mikrolied vokál énekesnői közül valakinek „be kellett volna járnia hozzá”, ám erre egyikük sem volt hajlandó.
Beindult tehát az MHV bomlasztó gépezete, aminek következtében Karácsony Jánost sikerült leválasztani a Generálról, az LGT-be távozott. Rövidesen elhagyta az együttest Várszegi Éva is, aki a Mikrolied vokál tagja és Karácsony János barátnője volt. Az ő helyére hívta meg az együttes ügyeit akkor még intéző Ákos István egy huszárvágással az ORI-büfében Szigeti Editet, aki azonnal vállalta a beugrást a másnapi buliba, majd maradt hosszú távra is. A Mikroliedben rajta kívül a második lemezen Bódy Magdi (akinek a borítón i-vel írták a nevét) és Herczku Annamária énekelt. A Generál ekkori felállása: Révész Sándor ének, Várkonyi Mátyás billentyűs hangszerek, Novai Gábor basszusgitár, Karácsony János gitár (bár a megjelenéskor már nem volt a Generál tagja, egyetlen szerzeménye ezen a lemezen pedig a lírai Madár száll a szívemmel), valamint Póta András dobos.
A Generál, bár kivéreztetésére meglehetősen intenzív lépéseket tett az MHV, mégis remek albumot tett le az asztalra 1975-ben. A lelkesítő Jöjjetek! című nyitódal tipikus bulinóta, kifejezetten egy album elejére illik, kemény alapokkal, de igencsak dallamosan, ahogy a zenekartól megszokhattuk. Ennek egyenes folytatása a Kezdhetjük!, annyi különbséggel, hogy ez még hard rockosabb hangzású, Révész reszelős hangjával és „jejézésével” megspékelve. Ezt a feszültséget oldja a sokszólamú, csilingelő lányhangokkal alátámasztott Madár száll a szívemmel, a „Kölyök Generál” legszebb éveit idézve. A reszelős gitártémájú, magas regiszterű női vokállal is teletűzdelt Lopom a napot maga a megtestesült társadalom felé mutatott fityisz a generációs problémákkal sújtott, érett kádári időkből, sok-sok iróniával, idézve a szülők gyerekeiknek hangoztatott intelmeit.