Trianonról és a magyarságról szóló versek, angolul. A kötet címe: A Nation Dismembered – The 1920 Trianon Treaty in Hungarian Poetry – Bertha Csilla és Kodolányi Gyula válogatták az antológia anyagát. Egy magyar olvasó nagyjából ismeri a könyv tartalmát – ám sokaknak tartogathat meglepetéseket is –, de olvasásakor értjük meg igazán, hogy mindaz, amit a Trianon szóval, gyűjtőfogalommal fejezünk ki, mennyire átadhatatlan tény és érzés. Nem a versfordítások miatt, hisz azok kiválóak, és különösen érdekes, hogy mennyire érvényes ugyanaz a mondat angolul, mint magyarul. Erős, jól kiválogatott versek ezek, olyanok, amelyeket mi is ajánlanánk egy angolul beszélő ismerősünknek, ha érdeklik a versek és az, hogy mi történt velünk magyarokkal a huszadik században. Mégis az az igazság, hogy Trianonnal egyedül vagyunk. Igyekeztem angol szemmel olvasni a könyv verseit, mintha mit sem tudnék az egészről. Panasz, fájdalom, létbizonytalanság, létbizonyosság és a „csak azért is” elszánt magyar érzése árad belőlük, nagyjából ezeket az érzelmeket olvastam ki a versekből. Lehet, hogy ezekben minden benne van.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc még ismerősen csenghet sokaknak az angolszász világban, és talán meg is értik annak jelentőségét. De Trianonról rajtunk kívül csak azok tudnak – ők nagyon –, akik nem az elszenvedői, hanem a haszonélvezői voltak. Ám nekik sem ártana felütni e folyóirat lapjait. Nem ártana, mert minden oldalon Farkas Árpád Kossuth-díjas költőnk A szivárgásban című verséből vett figyelmeztető mondata áll vízjelként: We do still exist! (A vers utolsó szakasza így hangzik: „fogyunk-növünk, / fogyunk-növünk, / de vagyunk! részt veszünk / e lakomán, s jelöljék májfoltok bár testem: / – lélegzünk!, élünk! – ím / Csodák Csodáját / újra megjelentetem”.) Talán ez a kötet legmerészebb mondata.
Nem a tetemrehívások, nem a nem nyugszunk bele típusú versek, hanem ez az egyszerű angol mondat, amit mindenki megért: még létezünk, még vagyunk. Ezt egyesek talán önmagában is fenyegetésként értékelik. A Nation Dismembered egy jól megszerkesztett kötet: Ady Endre Üdvözlet a győzőnek című versével kezdődik – jelképesen illúzióink végével –, és Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynak című esszéjével fejeződik be – a herderi jóslat cáfolatával.
