A Műcsarnok újra többtermes kiállításnak ad otthont

Akár a II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon első része, úgy a második, a szerdától látogatható, a Szobák című változatlanul szubjektív válogatás. Mi más is lehetne, amikor egy kolléga, egy kortárs alkotó a társkurátor. Ám Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész képes volt arra, hogy saját ízlésén keresztül a teljesség igényével mutassa be honi képzőművészetünk jelenét. Műfaji és minőségi szempontból egyaránt.

20200813 budapest mucsarnok nemzeti szalon 2 szobak kiallitas havran zoltan magyar nemzet Műcsarnok Fotó: Havran Zoltán

Szurcsik József gondolkodásába bepillantást kaphattunk lelkesült tárlatvezetésekor – amely megmutatta, milyen szenvedéllyel oktathat a mester a Képzőművészeti Egyetemen. Minden alkotást egyforma szeretettel mutatott be, minden alkotóról elismeréssel szólt.

– A vírushelyzet miatt nem tudtuk, hogy alakul a kiállítás, a Műcsarnok sorsa – árulta el bevezetőjében, s azonnal hozzáfűzte: pozitív eredményt is hozott a járvány, mert a több hónapos bezártságot – kényszerű szobafogságot – követően a művészek nagy odaadással és lelkesedéssel szálltak be az előkészítő munkába, és kölcsönadták alkotásaikat a kiállításra.

– Ez azért volt fontos tényező, mert mindenképpen szerettük volna a lehető legjobban artikulálni, a jelenkori magyar képzőművészet bemutatásával, saját „jelen időnket”, azt a közeget, amelyben a mindennapjainkat éljük – magyarázta a megbízott kurátor, akitől megtudhattuk, hogy a Nemzeti Szalonban kiállított alkotások mind az elmúlt öt esztendőben készültek.

– De ebben a három teremben, a „szobákban” már olyan műveket is láthatunk, amelyek a járvány idején születtek – hívta fel a figyelmet Szurcsik József.

Fotók: Havran Zoltán

A Nemzeti Szalon Szabadjáték folytatásának címe Szobák. Miért is?

A képzőművész kérdésre kérdésekkel válaszolt, amelyek a tervezéskor ötlöttek fel benne.

– Mit jelent a belső szabadságot egy szobában átélni és egy szobából kitekintve megfogalmazni azt a művészet nyelvén? Hogyan tudunk falak között élni a szabad játéktér lehetőségével? Hogyan tudunk kitekinteni a négy fal szorongató vagy áldásos és védelmező teréből úgy, hogy a szabadság és a játékosság élménye sértetlen maradjon?

Az említett falak, a szobák nagyon is valóságosakká lettek a koronavírus-járvány kikényszerítette bezártság okán.

– A Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2020 megbízott kurátoraként volt egy határozott vízióm, ami szerencsésen találkozott a műcsarnoki elképzelésekkel; igazából egy korrekt módon strukturált tervet szőttünk együtt, jól körüljártuk, miként építsünk fel egy projektet, amely több egységből áll, és ezek a részegységek alkossanak egy nagy egészet. Fejezetekre bontottam az egész felépítményt, felvonásokra, négy majdnem egyenlő részre – így Szurcsik József, aki szándékaival kapcsolatban kifejtette: a Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon kiállítás részeként megrendezett Szabadjáték – szobák című tárlat három térben kínál betekintést az itt kiállító művészek életművébe: benyithatunk a szobák ajtaján, belepillanthatunk privát terekbe, a közeli múltba, illetve az aktuális jelenbe, és besétálhatunk a valóságba.

– Lépjünk be ezekbe a szobákba, nézzünk körül jól, majd tekintsünk ki az ablakon is, éljünk meg bizonyos viszonylatokat, érezzük meg a távoli dolgok jelenlétét és legyünk képesek elismerni a tőlünk távoli dolgok létezésének jogát is – biztatott a képzőművész.

– Fél éve nem tartottunk ilyen nagy, többtermes kiállítást – mondta el Szegő György, a Műcsarnok igazgatója, hozzátéve: annyira gyorsan reagáltak a vírushelyzetre, hogy online tárlataik látogatottsága meghaladta az ötvenezret.

S ha már számok: 51 képzőművész 58 munkájából rendezték be a rendelkezésükre álló, egymásból/egymásba nyíló három „szobát”. Mivel a kiállítás össze is kapcsolódik és átjárhatóvá válik a Szabadjátékokkal, ezért összesen 198 művész 256 alkotásával találkozhatunk szeptember 27-ig, a hagyományos festészeti, grafikai, szobrászati eljárásokkal készült művektől a 21. század technikáit felhasználó alkotásokig, videóművekig, installációkig.

Részlet Szurcsik Józsefnek, a kiállítás szeptemberben megjelenő katalógusának előszavából

„Minden egyes alkotás a tiéd, hagyd, hogy így legyen, engedd magadhoz a saját alternatívádat, hadd teljesedjen ki benned, szélesedjen, erősödjön meg általad a te valóságodban ez a feltétlen és szabad játék, legyél a részese!

Ne gondolja senki, hogy eltéríthető a világegyetem törvénye az igazság felől, vagy Isten ujja másfelé mutat, ha a megmondó hatalmaskodók úgy kívánnák.

Bárki is birtokolja a házat, amiben élsz, ettől függetlenül a te életed a tiéd, a te szobádban te laksz akkor is.

Tekints a belátható dolgokra is néha, nézd, a Műcsarnok homlokán még most is ott a jel, olvasd el, ha kételkednél benne: A magyar művészetnek.”