Szurcsik József gondolkodásába bepillantást kaphattunk lelkesült tárlatvezetésekor – amely megmutatta, milyen szenvedéllyel oktathat a mester a Képzőművészeti Egyetemen. Minden alkotást egyforma szeretettel mutatott be, minden alkotóról elismeréssel szólt.
– A vírushelyzet miatt nem tudtuk, hogy alakul a kiállítás, a Műcsarnok sorsa – árulta el bevezetőjében, s azonnal hozzáfűzte: pozitív eredményt is hozott a járvány, mert a több hónapos bezártságot – kényszerű szobafogságot – követően a művészek nagy odaadással és lelkesedéssel szálltak be az előkészítő munkába, és kölcsönadták alkotásaikat a kiállításra.
– Ez azért volt fontos tényező, mert mindenképpen szerettük volna a lehető legjobban artikulálni, a jelenkori magyar képzőművészet bemutatásával, saját „jelen időnket”, azt a közeget, amelyben a mindennapjainkat éljük – magyarázta a megbízott kurátor, akitől megtudhattuk, hogy a Nemzeti Szalonban kiállított alkotások mind az elmúlt öt esztendőben készültek.
– De ebben a három teremben, a „szobákban” már olyan műveket is láthatunk, amelyek a járvány idején születtek – hívta fel a figyelmet Szurcsik József.
Fotók: Havran Zoltán
A Nemzeti Szalon Szabadjáték folytatásának címe Szobák. Miért is?
A képzőművész kérdésre kérdésekkel válaszolt, amelyek a tervezéskor ötlöttek fel benne.
– Mit jelent a belső szabadságot egy szobában átélni és egy szobából kitekintve megfogalmazni azt a művészet nyelvén? Hogyan tudunk falak között élni a szabad játéktér lehetőségével? Hogyan tudunk kitekinteni a négy fal szorongató vagy áldásos és védelmező teréből úgy, hogy a szabadság és a játékosság élménye sértetlen maradjon?
Az említett falak, a szobák nagyon is valóságosakká lettek a koronavírus-járvány kikényszerítette bezártság okán.
– A Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon 2020 megbízott kurátoraként volt egy határozott vízióm, ami szerencsésen találkozott a műcsarnoki elképzelésekkel; igazából egy korrekt módon strukturált tervet szőttünk együtt, jól körüljártuk, miként építsünk fel egy projektet, amely több egységből áll, és ezek a részegységek alkossanak egy nagy egészet. Fejezetekre bontottam az egész felépítményt, felvonásokra, négy majdnem egyenlő részre – így Szurcsik József, aki szándékaival kapcsolatban kifejtette: a Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon kiállítás részeként megrendezett Szabadjáték – szobák című tárlat három térben kínál betekintést az itt kiállító művészek életművébe: benyithatunk a szobák ajtaján, belepillanthatunk privát terekbe, a közeli múltba, illetve az aktuális jelenbe, és besétálhatunk a valóságba.
