– Lépjünk be ezekbe a szobákba, nézzünk körül jól, majd tekintsünk ki az ablakon is, éljünk meg bizonyos viszonylatokat, érezzük meg a távoli dolgok jelenlétét és legyünk képesek elismerni a tőlünk távoli dolgok létezésének jogát is – biztatott a képzőművész.
– Fél éve nem tartottunk ilyen nagy, többtermes kiállítást – mondta el Szegő György, a Műcsarnok igazgatója, hozzátéve: annyira gyorsan reagáltak a vírushelyzetre, hogy online tárlataik látogatottsága meghaladta az ötvenezret.
S ha már számok: 51 képzőművész 58 munkájából rendezték be a rendelkezésükre álló, egymásból/egymásba nyíló három „szobát”. Mivel a kiállítás össze is kapcsolódik és átjárhatóvá válik a Szabadjátékokkal, ezért összesen 198 művész 256 alkotásával találkozhatunk szeptember 27-ig, a hagyományos festészeti, grafikai, szobrászati eljárásokkal készült művektől a 21. század technikáit felhasználó alkotásokig, videóművekig, installációkig.
Részlet Szurcsik Józsefnek, a kiállítás szeptemberben megjelenő katalógusának előszavából
„Minden egyes alkotás a tiéd, hagyd, hogy így legyen, engedd magadhoz a saját alternatívádat, hadd teljesedjen ki benned, szélesedjen, erősödjön meg általad a te valóságodban ez a feltétlen és szabad játék, legyél a részese!
Ne gondolja senki, hogy eltéríthető a világegyetem törvénye az igazság felől, vagy Isten ujja másfelé mutat, ha a megmondó hatalmaskodók úgy kívánnák.
Bárki is birtokolja a házat, amiben élsz, ettől függetlenül a te életed a tiéd, a te szobádban te laksz akkor is.
Tekints a belátható dolgokra is néha, nézd, a Műcsarnok homlokán még most is ott a jel, olvasd el, ha kételkednél benne: A magyar művészetnek.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!