Zengő hangjára felfigyelt egy zenetanár, aki rávette, hogy jelentkezzen a konzervatóriumba, és 1957-től már az intézmény hallgatója volt. Ebben az évben látta Székely Mihályt Verdi Don Carlosának Fülöp királyaként, ettől kezdve a legendás basszus lett a példaképe. A konzervatóriumot három év után otthagyta, sikeresen felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszakára. Rösler Endre lett a mestere, de tanulmányait a Zeneakadémián sem fejezte be.
A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese férfikórusának 1958-tól volt a tagja, majd 1964-től – egy sikeres próbaéneklés után – tizennégy évig Szegeden dolgozott a legendás karmester, Vaszy Viktor irányítása alatt. Élete végéig Vaszyt tartotta első mesterének, aki atyai jó barátja is lett, szavai szerint senkitől sem tanult többet. 1976-tól a budapesti Operaház állandó vendégművésze, 1987-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, 1987–1989 között a győri Kisfaludy Színház tagja, ezután a szegedi operatársulat igazgatója volt. 1991-ben a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja lett.
Minden fellépését csodálatosan kiegyenlített hang, mély átélés és nagyszerű karakterformálás jellemezte. Az operarepertoár minden nagy basszusszerepét elénekelte. Pályafutása első felében külföldön nem is vendégszerepelt, mert elmondása szerint már Hegyeshalomnál honvágya volt. A nyolcvanas évek végétől azonban a világ legnagyobb operaházaiban, a milánói Scalában, a Houstoni Nagy Operában és a New York-i Metropolitanben is színpadra lépett, ahol 1994–1995-ben a többi közt Mozart Figaro házasságában, Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbethjében és Donizetti Szerelmi bájitalában aratott sikert. Az oregoni Portland Operában 2002-ig rendszeresen vendégszerepelt.
Pályája elején két vágya volt: elénekelni Mozart A varázsfuvolájának Sarastróját és Bach János-passiójának Jézusát (gyermekként a templomi kórusban ez volt az első oratórium, amelyet énekelt) és mindkét szerepálma teljesült. Az operákat eredeti nyelven, olaszul, németül, oroszul, csehül, az oratóriumokat latinul énekelte. Talán legnagyobb hazai sikerét Verdi Falstaffjában aratta, mert ez a szerep állt legközelebb egyéniségéhez, pedig a lovag baritonhangra íródott. Egyik legkedvesebb szerepe Donizetti Don Pasqualéja volt, emlékezetes alakítást nyújtott Don Basilioként (Rossini: A Sevillai borbély), Mefisztóként (Gounod: Faust), Ozminként (Mozart: Szöktetés a szerájból) és Borisz Godunovként Muszorgszkij operájában.