Nagy tortúra nézőnek, színésznek Veszprémben

Légkondival is izzasztó egy Stephen King-regény olvasása vagy az abból készült film, színmű megtekintése, de egy zsúfolt kis színházteremben talán még izzasztóbb a nyár kellős közepén. A Veszprémi Petőfi Színház Latinovits–Bujtor Játékszínben fokról fokra nőtt a feszültség a Tortúra előadás alatt, és a végén még hosszú percekig odaszegeződtünk a székekhez a Keller–Módri páros félelmetes játékának köszönhetően…

Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

Ha egy népszerű író őrült olvasója karmai közé kerül, nem számíthat irgalomra, és még az is előfordulhat, hogy kényszer hatására kiadásra váró művét meg kell semmisítenie, és új regényt kell írnia, de ennél is rosszabb, ha a rabság alatt az életével játszanak. Paul Sheldon sikeres íróval márpedig ez történt, cserébe a testi épségéért, vagy inkább az éle­téért, kénytelen volt megsemmisíteni legújabb regényét, és – fogvatartója erőszakos kérésére – újat írni. Nagy árat fizetett életmentő rajongója kegyetlenkedéseiért, például egyik lábfeje bánta a különös törődést.

Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

A hátborzongató történetet régóta ismerjük, előbb Stephen King Tortúra című regényéből, majd az ebből készült izgalmas filmből, és most, színdarabból is. De azok kedvéért, akik nem olvasták a könyvet és nem látták a filmet, érdemes röviden összefoglalni, miről is szól a világhírű pszichothriller, azaz miként került ilyen kilátástalan helyzetbe a képzeletbeli író?

Paul Sheldon egy eldugott kis hotelben fejezi be legújabb könyvét, és fittyet hányva a zord téli időjárásnak, boldogan útnak indul autójával, ám a néptelen országúton szakadékba zuhan, ahol súlyosan összetöri magát, mozgásképtelenné válik. A biztos haláltól a nem sokkal később odaérkező Annie Wilkes menti meg, hazaviszi, hogy ápolja. Úgy tűnik, a sérült írónak elképesztő szerencséje van, hiszen megmentője nemcsak szakképzett ápolónő, de saját bevallása szerint, az író legnagyobb rajongója is. Az állandó hóviharok miatt lezárják az utakat, és még a telefonkapcsolat is megszakad a külvilággal, a legjobb alkalom egy zárt és titkos gyógyításra. Paul teljesen kiszolgáltatott! Hamar rájön, hogy ugyan megúszta a balesetet, de megpróbáltatásainak koránt sincs vége, mert megmentője egy őrült – sőt mint később kiderül, többszörös gyilkos –, aki visszaél a helyzettel, s aki állandóan nyomatékkal hangoztatja, hogy neki köszönheti az életét. „Paul, remélem, ezt jól megjegyzi, és sohasem felejti el” – teszi hozzá, értésére adva, hogy bármire is kéri, illetve parancsolja, engedelmességgel tartozik neki. Az író kelepcébe kerül, ahonnan nincs menekvés – vagyis csak egy úton, ha megöli megmentőjét.

Fotó: Veszprémi Petőfi Színház

Keller János a sérült és kábult foglyot olyan élethűen alakítja, hogy végig sajnáljuk, és szurkolunk neki, szabaduljon meg mielőbb rabságából. Erre azonban majd három órát kell várnia a nézőnek, aki végig feszülten, lélegzetvisszafojtva figyeli vergődését, miközben beleéli magát az áldozat szorult helyzetébe, és sokszor megborzong szenvedésétől, a parádés színészi játéktól nehezen szabadul.

Módri Györgyi, a tébolyult Annie Wilkes bőrébe bújva terrorizálta kedvenc íróját, Paul Sheldont, szintén olyan hitelesen és meggyőzően, hogy végig elhisszük neki, ő egy valódi pszichopata. Eszünkbe sem jut ebben kételkedni, pedig csak játssza… A színésznek a legnagyobb dicséret, amikor a színpadról nem a foglalkozása jön le, hanem az az alak, amelyet megformál.

Mindketten maradandót alkottak a nagyokat és legendás előadásokat idéző játékukkal, amelyek bármelyik színházi fesztiválon megállnák a helyüket.

William Goldmann vállalkozott arra, hogy a sokkoló bestsellerből színdarabot írjon. A veszprémi színházi élményt a két szereplőn kívül a fordítónak és dramaturgnak, Kovács Krisztinának, valamint a rendezőnek, Tasnádi Csabának is köszönhetjük. Aki kimaradt ebből a nyári borzongató élményből, ősszel pótolhatja – ha a koronavírus is megengedi.