Keller János a sérült és kábult foglyot olyan élethűen alakítja, hogy végig sajnáljuk, és szurkolunk neki, szabaduljon meg mielőbb rabságából. Erre azonban majd három órát kell várnia a nézőnek, aki végig feszülten, lélegzetvisszafojtva figyeli vergődését, miközben beleéli magát az áldozat szorult helyzetébe, és sokszor megborzong szenvedésétől, a parádés színészi játéktól nehezen szabadul.
Módri Györgyi, a tébolyult Annie Wilkes bőrébe bújva terrorizálta kedvenc íróját, Paul Sheldont, szintén olyan hitelesen és meggyőzően, hogy végig elhisszük neki, ő egy valódi pszichopata. Eszünkbe sem jut ebben kételkedni, pedig csak játssza… A színésznek a legnagyobb dicséret, amikor a színpadról nem a foglalkozása jön le, hanem az az alak, amelyet megformál.
Mindketten maradandót alkottak a nagyokat és legendás előadásokat idéző játékukkal, amelyek bármelyik színházi fesztiválon megállnák a helyüket.
William Goldmann vállalkozott arra, hogy a sokkoló bestsellerből színdarabot írjon. A veszprémi színházi élményt a két szereplőn kívül a fordítónak és dramaturgnak, Kovács Krisztinának, valamint a rendezőnek, Tasnádi Csabának is köszönhetjük. Aki kimaradt ebből a nyári borzongató élményből, ősszel pótolhatja – ha a koronavírus is megengedi.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!