Van még egy utolsó korszaka is az előadói estnek: a kortárs. Farkas Árpád költeményeit (Zsoltár, Avaron, Dúdoló, Alagutakat a hóban) az 1970-es években írta, de ma is igazak. Persze attól függ, miként szavaljuk el ezeket, milyen kontextusban. A Szilágyi Enikőében Farkas Árpád művészi jelenléte rendkívül fontos.
A Trianon-műsor létrehozása során a művésznőnek volt egy nagy felfedezése is. Farkas Wellmann Éva költészete, amely megdöbbentette, elsősorban tartalmilag, de megdöbbentette gondolatainak játékossága, könnyedsége, ugyanakkor súlya, tragikuma miatt is. Az Otthon a dadogásban című versét már első olvasatra a sajátjának érezte. Hozzá is szól, de mindazokhoz is, akik elhagyták az anyaföldjüket, lemondtak az anyanyelv mindennapos használatáról, ennek felszabadító erejéről. Végzetes jelenség ez, mivel az anyanyelvet nem lehet belőlünk kiszakítani, benne van a génjeinkben. Trianon ezért is veszteség, vallja Szilágyi Enikő, aki Farkas Wellmann Éva Ha volna nincs című megzenésített versét el is énekelte.
A produkcióban Szőcs Gézától az Esti ima, a Trianoni levél, a címadó Ez már feltámadás hangzott el, befejezésként pedig egy részlet Karinthy Frigyesnek a kisfiához írott leveléből (Levél kisfiamnak). Az összeállításhoz Cári Tibor írt zenét, ami saját maga zongorán, Szabó J. Attila csellón adott elő.
Déryné-korszak a szocialista Romániában
Abban a korszakban, amikor Szilágyi Enikő színész lett, 1978-ban, Romániában a legkegyetlenebb diktatúra tombolt. Rozoga autóbuszokkal, sárban, hóban járták a vidéket. Este tízkor mindig elvették a villanyt, ami után a helyi értelmiségiek hozták a gyertyákat, hogy az előadást le tudják játszani. Fűtés soha nem volt. A közönség bundákkal, gyapjúcsergékkel ült a nézőtéren, a színészek félig lefagyva hirdették a magyar igét. Így vitték el a kultúrát a legkisebb falvakba is, nem álltak meg. Déryné-korszak volt ez, amelyben a magyar szó értéke, az anyanyelv, a nemzeti identitás megőrzése a színházhoz kötődött. A nézőnek igénye volt rá. Ugyanezek a házak ma már nem telnek meg, millió lényegtelen apróság vonja el a figyelmünket az élet fontos dolgairól. – Ám isten őrizz, hogy bárki is azt higgye, jobb volt a diktatúrában! – összegzett Szilágyi Enikő a bemutatót követő közönségtalálkozón.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!