Személyes szerzői estet szeretett volna a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulójára Szilágyi Enikő, a Ceaușescu-éra egyik legfoglalkoztatottabb romániai magyar színművésze, aki a forradalom évében, 1989-ben menekült Nyugatra a diktatúra elől. A történelmi Magyarország szétszabdalása szülei, nagyszülei és dédszülei által érintette, akik áldozatai voltak az eseményeknek: el lettek szakítva az anyaföldtől. Szilágyi Enikő az előadói estet követő közönségtalálkozón elmondta: ezt a tragédiát egyesek annyira nem értik, hogy amikor szóba kerül, egyszerűen csak ennyit mondanak: mit vagytok úgy oda!
Ez a mondat csengett benne, amikor Szőcs Géza marosvásárhelyi születésű költővel és Cári Tibor temesvári zeneszerzővel megalkotta estjét. Valamilyen szinten persze magával is jobban meg akarta értetni, hogy Trianon a nemzet tragédiája. Hiszen függetlenül attól, ki hová születik, mi, magyarok, határon túliak és anyaországiak, egyek vagyunk. Egy a kultúránk, egy a nyelvünk, egy a történelmünk.

Az irodalmi összeállítás háromrészes. Indul a század elejének nagyjaival, Ady Endre és Kós Károly jóslataival, hiszen ők már 1902-ben, 1912-ben és 1914-ben előrevetítik, hogy a tragédia be fog következni. Szilágyi Enikő értelmezésében Ady Endre (István király országa, S ha Erdélyt elveszik?) látásmódja, publicisztikája korbácsütés. Az a szükséges rossz, amelynek napjainkban is van aktualitása, amikor azt látjuk, hogy magyar falja a magyart. Kós Károly Balázsfalvi levelének idézett részlete is bosszantó valóságra világít rá. Az előadó erre külön hangsúlyt is helyez: jobb politizálással, a tévedések elkerülésével talán ki lehetett volna védeni a csonkítást. Szentimrei Jenő elhangzó műve, a Falak, a díszlethez adott ihletet. A határok, a határaink a lelkekben, a szívekben és a gyakorlatban is kirajzolódnak.
A középső korszakot Márai Sándor képviseli, aki három publicisztikájával (Új szellem, Patríciusok, A magyar lélek útja) lép be a veszteségekről beszámolók táborába – ugyanezt teszi 1973-ban Székely János A vesztesek című versében –, így közvetíti a Trianon utáni hangulatot. Az ő esetében is felkiáltójelek állnak a mondatok végén. Mert gondok vannak még/már ekkor is. Szét vagyunk esve, képtelenek vagyunk önmagunkra találni, egységben, nemzetben gondolkodni.