Egy filmes mese, amelynek nem az agymosás a célja

Végre egy mese, amelyben vannak nemzetek, azoknak vannak jellegzetességeik, csak a nemzetekre jellemző ételeik, dalaik, művészeti alkotásaik. Végre egy új mese, amely nem a popkultúrából nő ki, sőt – kapaszkodjon meg mindenki! – központi szerepe van benne a komolyzenének. A mesehősök nem popzenekart alakítanak, hanem komolyzenét játszanak. A Masha és a Medve: Masha dalai című orosz animációs filmet Oleg Kuzovkov, Dmitrij Lovejko, Marina Ratina, Maria Demina, Szergej Martinov rendezte.

A főhősök legyőzik önzőségüket, és a biztos erkölcsi alapok segítik őket jó döntéseket hozni Fotó: Vertigo Media Kft.

A Masha és a Medve sorozat méltó a sikerre, mert az elmúlt tizenegy évben temérdek igényes képi világú, rengeteg értékcentrikus üzenettel bíró, hagyományőrző, népzenét, komolyzenét, nemzeti kulturális értékeket népszerűsítő epizódot adott gyermekeinknek. Ráadásul ezek a mesék általában arról szólnak, hogy a Medvének fölül kell emelkednie az egyéni önzőségén, hogy megélhesse a közösségi lét örömét. A másik emberre való figyelés, a másik emberről való gondoskodás örömét. A mese persze arra is felhívja a figyelmet, hogy ez azért nem annyira egyszerű, temérdek konfliktussal jár, sőt még az is megesik, hogy darabjaira hullik a mesehősök élete. De ha nincsenek egyedül, ha felül tudnak emelkedni saját önzőségükön, ha megvannak a biztos erkölcsi alap-

pillérek és ott van a hagyomány, továbbá segít a múltban felhalmozott tudás is, akkor már nem is olyan bonyolult jó döntéseket hozni.