Egy filmes mese, amelynek nem az agymosás a célja

Végre egy mese, amelyben vannak nemzetek, azoknak vannak jellegzetességeik, csak a nemzetekre jellemző ételeik, dalaik, művészeti alkotásaik. Végre egy új mese, amely nem a popkultúrából nő ki, sőt – kapaszkodjon meg mindenki! – központi szerepe van benne a komolyzenének. A mesehősök nem popzenekart alakítanak, hanem komolyzenét játszanak. A Masha és a Medve: Masha dalai című orosz animációs filmet Oleg Kuzovkov, Dmitrij Lovejko, Marina Ratina, Maria Demina, Szergej Martinov rendezte.

A főhősök legyőzik önzőségüket, és a biztos erkölcsi alapok segítik őket jó döntéseket hozni Fotó: Vertigo Media Kft.

Korunkban, amikor a kommunisták azon lamentálnak Amerikában, hogy talán itt lenne az ideje a komolyzene eltüntetésének a föld színéről, megjelenik a mozikban egy mese, egy orosz animációs film, Masha és a Medve: Masha dalai a címe, amelyben központi szerepe van a komolyzenének. A szülők pedig csak ülnek a moziban, és örvendezve dőlnek hátra. Mert ilyet már elég régen lehetett látni, hogy a mesehősök nem valamiféle popzenekarban üvöltöznek vagy éppen valami nagyon csöpögős és igénytelen, kifejezetten idegesítő szövegű slágert énekelgetnek nagy átéléssel. És nemcsak arról van szó, hogy a háttérben komolyzene szól, hanem arról is, hogy a hősök ténylegesen komolyzenét játszanak a mesében. Hogy ennek ilyen hangsúlyosan örvendezni kell, az arról is szól, hogy a szülőknek nagyon oda kellene figyelni arra, milyen mesét néznek a gyerekek, ugyanis a hollywoodi mesegyártók csavaros eszű, multikulturális forradalomban gondolkozó csapata a legnagyobb agymosó tröszt.

A főhősök legyőzik önzőségüket, és a biztos erkölcsi alapok segítik őket jó döntéseket hozni
Fotó: Vertigo Média Kft.

Nem is nagyon látni a mesékben nemzeteket. Ahogy a kommunisták a komolyzenét el akarják törölni, persze a teljes múlttal együtt, úgy a nemzeteket is. A Masha és a Medve: Masha dalai című filmben pedig a másik csoda, hogy vannak benne nemzetek. Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy vicces orosz akcentussal beszél egy mesehős, ahogy ez a Hollywoodban gyártott meseipari termékekre jellemző, sőt itt leginkább ilyen nincs is. Van viszont napsütötte Olaszország, sőt arról is szó van, hogy ez a nép büszke a nemzeti ételeire. Vannak brémai muzsikusok, vadnyugati farkasok, aztán ott van Párizs is, ahol franciául beszélnek az emberek, és ki tudja, miért, de imádnak szépen öltözködni, fontos is nekik nagyon a divat, talán a világon a franciáknak a legfontosabb. A spanyolok meg büszkék a szenvedélyes táncaikra, a gitárzenéjükre, de például a kínai újévről is szolgál némi információval a mese, szintúgy Indiáról.

Nem vagyunk egyformák, büszkék vagyunk a nemzeti kultúránkra, nemzeti anyanyelvünkre, büszkék vagyunk népzenéinkre, néptáncainkra, nemzeti ételeinkre, mítoszainkra, történelmünkre, irodalmunkra. Az ember nem gondolta volna, hogy örvendezni kell, mert egy mesében szó van végre arról, hogy vannak nemzetek is, persze azonnal hozzá kell tenni, hogy nem nyugat-európai, nem amerikai, nem kínai, hanem egy orosz mesében. Viszont azt is érdemes tudni, hogy a Masha és a Medve világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő orosz rajzfilmsorozat. Első epizódja 2009-ben jelent meg, azóta huszonöt nyelvre fordították le, és több mint száz országba jutott el.

A Masha és a Medve sorozat méltó a sikerre, mert az elmúlt tizenegy évben temérdek igényes képi világú, rengeteg értékcentrikus üzenettel bíró, hagyományőrző, népzenét, komolyzenét, nemzeti kulturális értékeket népszerűsítő epizódot adott gyermekeinknek. Ráadásul ezek a mesék általában arról szólnak, hogy a Medvének fölül kell emelkednie az egyéni önzőségén, hogy megélhesse a közösségi lét örömét. A másik emberre való figyelés, a másik emberről való gondoskodás örömét. A mese persze arra is felhívja a figyelmet, hogy ez azért nem annyira egyszerű, temérdek konfliktussal jár, sőt még az is megesik, hogy darabjaira hullik a mesehősök élete. De ha nincsenek egyedül, ha felül tudnak emelkedni saját önzőségükön, ha megvannak a biztos erkölcsi alap-

pillérek és ott van a hagyomány, továbbá segít a múltban felhalmozott tudás is, akkor már nem is olyan bonyolult jó döntéseket hozni.