Falutörvény andezit emlékműbe vésve Háromszéken

Falutörvénynek állított emlékmű őrködik a háromszéki Zalán főterén. Az egykori székely falu ma már legendaként emlegetett rendtartása nyitott könyvet vagy éppen szárnyakat ábrázoló kőtömb, Éltes Barna alkotása révén üzen a jövőnek egy szilárd erkölcsi alapokon nyugvó világról.

A kőbevésett falutörvény Fotó: Vargyasi Levente

Szépen kiképzett téren álló andezit emlékmű gazdagítja vasárnap óta a környéken elsősorban bő szilvaterméséről és annak logikus következményéről, a jó minőségű szilvapálinkáról ismert alsó-háromszéki települést. Pedig Zalán arról is híres, hogy itt maradt fenn a legkorábbi, 1581. május 16-án, „pünkösd nap után való kedden” írásba is foglalt falutörvény, amely így kezdődik: „…Mü, Zalánfalvául töttünk ilyen végezést…” Törvény és rend a székely faluközösségben című könyvében rögzíti mindezt a közeli községközpontban, Sepsibodokon gyermekeskedő Imreh István történész. A falutörvény a székely közösség belső szabályzata, a falu rendtartása, a százados együttélés során kicsiszolódó normák foglalata, azokat végletekig tiszteletben tartó forrása. Annak az első körben a vármegyésítés, végleg pedig a kommunizmus által „kivégzett” hajdani életformának a tanúsága, amelyet eddig többnyire csak a történészek elemezgettek.

A zaláni falujegyzőkönyvben rögzítették elsőként: a faluközösség feladata, hogy rendezze a település alapvető rendfenntartását, a népélet igazgatását. „A falu ítélőszéke előtt a mindennapi kis perpatvarok (lopások, inzultusok, adósságok, paráznaságok, tiltott legeltetés stb. – a szerző megjegyzése) könnyen elintéződtek, s talán még igazságosabban is, mint a széki vagy katonai hatóságok határozatai” – írta Imreh István az 1973-ban Bukarestben megjelent A rendtartó székely falu című könyvének előszavában.

A falutörvény andezitbe vésett emlékművét múlt vasárnap avatták fel
Fotók: Vargyasi Levente

„Amikor tervezgetni kezdtem az emlékművet, abból indultam ki, hogy kik élnek ott, mivel foglalkoznak, mi érdekli őket – meséli az alkotó, a sepsiszentgyörgyi Éltes Barna szobrászművész. – Zalánban többnyire munkásemberek, gazdálkodó emberek élnek, akik nincsenek hozzászokva a művészeti, pláne kortárs alkotások szomszédságával. Ezért aztán arra törekedtem, hogy ne egy formájával hivalkodó alkotást kapjanak, sokkal inkább az üzenet érvényesüljön. Váljon büszkeségük forrásává, hogy az őseik milyen régóta megteremtették saját életük rendjét és törvényét, és igyekezzenek megmutatni a majdani vendégeknek.”

A 39 éves Éltes Barna a budapesti képzőművészeti egyetem 2005-ös végzőse, akinek kisplasztikától nagy méretű térszobrokig sok alkotása megtalálható a Kárpát-medencében. A Székely Nemzeti Múzeum farestaurátoraként dolgozó művésznek az a kiváltság is megadatott, hogy maga alakítsa ki az alkotást övező teret, így nőtt ki Zalán központjában egy kis domb, amely a református templom körüli temető „hullámzását” követi.

Éltes Barna arra törekedett, hogy az alkotás ne a formájával hivalkodjon, hanem az üzenete érvényesüljön

Egyedi ötlet megvalósulásaként tanúskodik „szilvás” Zalánban egy andezittömb a hajdani paraszti mindennapok naplójáról. Imreh Istvánt idézve: „Olyan kiaknázatlan írásbeli emléke a múltnak, amelyben a határőr katona, a szabad székely vagy a jobbágy saját kezűleg örökíti meg értelmes és rendre törekvő életét, olyan krónika, amelyből egységgé forrottan lép elénk a paraszti élet alapsejtje, ősi intézménye, a falu és egyedeiben, egyéni vonásokkal megrajzoltan az a nép, amelyről a múltban sokszor szóltunk így, mint ahogyan néha a fákról szoktunk, csupán csak az erdőt emlegetve.”