Frida Kahlo művészete a fájdalomból született

Mexikói festőművész, közéleti szereplő, kulturális ikon, ám szinte egész életében testi-lelki fájdalmaktól szenvedő nő is volt Frida Kahlo, akinek művészetéről és életéről forgatott dokumentumfilmet Giovanni Troilo olasz filmrendező. A művészet templomai sorozat legújabb részében, a Frida Kahlo – Viva la Vida című alkotásban eddig ismeretlen dokumentumok és személyes tárgyak árnyalják a művészről kialakult képünket.

A XX. századi Mexikó egyik legismertebb, legjelentősebb nőalakja volt Frida Kahlo festőművész, akinek életéről és művészetéről könyvtárnyi szakirodalom, Salma Hayek főszereplésével film, valamint több színdarab is született. Kultusza nem hanyatlik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2018-ban az év legsikeresebb tárlata hazánkban a Frida Kahlo életmű-kiállítás lett, amelyre több mint kétszázezren voltak kíváncsiak a Magyar Nemzeti Galériában. De lehet-e még újat mondani Frida Kahlóról? – hangzik el a kérdés a Frida Kahlo – Viva la Vida című dokumentumfilm elején. Lehet. Bár Giovanni Troilo olasz filmrendező kilencvenperces alkotása sok tekintetben nem mond újat, hiszen Frida Kahlo ismert élettörténetén vezet végig, ám az eddig nem látott archív felvételeknek – köztük a magyar származású fotográfus, Nickolas Muray fotográfiáinak –, eredeti öltözékeknek és személyes tárgyaknak köszönhetően tovább árnyalja a művészről kialakult képünket.

Fotók: Pannonia Entertainment

A filmben a mai mexikói utcaképek váltakoznak a Frida Kahlo életét és fájdalmait eltáncoló, fiatal nő álomszerű mozdulataival. Miközben művészettörténészek, hagyatékának gondozói és unokahúga, Cristina Kahlo is mesél róla. Ezen a különös élet- és művészettörténeti utazáson, amelyben kevés szó esik politikai nézeteiről, Asia Argento, David di Donatello-díjas olasz színésznő kalauzol végig bennünket. A kronologikus történet életének és művészetének szorosan összekapcsolódó egységét mutatja be úgy, hogy közben saját szavait is felidézi levelei, utolsó tíz évében írt naplója és személyes vallomásai alapján. Aztán ízelítőt kapunk a prekolumbián kultúrából és az ősi azték mitológiából is, amelyek erőteljesen hatottak későbbi művészetére. Frida Kahlo egykori otthonába, a ma múzeumként működő híres Kék Házba is betekinthetünk. Itt a film legmegrendítőbb jelenetében előkerülnek Frida Kahlo személyes tárgyai – fűzői, mankói, műlába –, amelyek több mint ötven éven át a ház fürdőszobájába voltak elzárva.

A két Frida című olajfestménye válása után készült

Művészetének legnagyobb erejét az adja, hogy alkotásai ma is aktuálisak, hiszen olyan időtlen témákról vallanak kendőzetlenül, mint a fájdalom, a szexualitás, a születés vagy a halál. Mindig a valóságot festette le, s folyamatosan arra kereste a választ, miként lehet a fájdalmat a művészetben kifejezni. Valóságának kiindulópontja a magánmitológiává emelt, az egész éltét átformáló buszbaleset, ami testi fájdalmainak forrása volt. A hosszú hónapokig ágyhoz kötött lábadozás idején kezdett el festeni. Súlyos gerincsérülése élete végéig tartó fájdalmakat, rengeteg műtétet és több abortuszt is okozott. A Diego Riverával kötött házasságát megcsalások és csalódások kísérték, ám minden megpróbáltatás ellenére az évek során Frida Kahlóból független művész lett.

A filmvászonról pedig nem hiányoznak leghíresebb festményei sem, köztük önarcképei, melyeken rengeteg szimbólumot elhelyezett. A szintén ismert Frida és Diego Rivera (1931) című festmény, A két Frida (1939), amely a válásuk után készült, valamint A törött oszlop (1944) és A megsebzett szarvas (1946), amelyek testi szenvedésének állítanak emléket. Az érzékeny és felkavaró dokumentumfilm utolsó snittje mégis felemelő, a nyolc nappal halála előtt befejezett, dinnyéket ábrázoló csendélet azt hirdeti: Viva la Vida!, vagyis Éljen az élet!