– Nem fogta vissza magát, igazi rocker volt, megmondta a magáét, nem törődött a következményekkel sem. Antikommunista volt, amennyiben nem szerette azt a rendszert, amiben akkor éltek az emberek – mondta a történész.
Noha a rock gitárkirályaként tartják számon, Radics Béla pályája a beatkorszakban kezdődött, amikor a szerző szerint mindenki másolt, és az volt a csúcs, hogyha egy magyar zenekar hangról hangra ugyanazt reprodukálta, amit a Szabad Európában hallott. Önálló szerzeményeiről ebben a korszakban tehát nemigen beszélhetünk, inkább arról, hogy mennyire pontosan tudta utánozni az angolszász dalokat. Hangszeres játékát a ’60-as évekből legalább kilenc kislemez őrzi, és ezen időszakot mutatja be a könyv az Atlantis, az Atlantis No. II., a Pannónia, a Sankó Group és a Sakk-Matt történetén keresztül zenésztársainak, barátainak visszaemlékezései és a fellelhető dokumentumok alapján, új megvilágításba helyezve ezzel Radics Béla hetvenes évekbeli pályafutását is.
– Akkoriban nem csak progresszív számokat játszottak, énekesnőket is kellett kísérniük mindenféle furcsa dalocskákban. Ezekben viszont hallatszik, hogy Radics sztrájkol. Az utóbbi időben egyre több tévéfelvétel került elő róla, hisz filmekben alkalmazták az Atlantist, és Radics is látható a Közbejött apróság című filmben, egy háromperces jelenetben. Tanulságos megnézni és figyelni az arcát: úgy próbál tenni, mintha ott sem lenne – mondta Bálint Csaba. Az előadás végén a szerző – némi közönségnyomásra – azt ígérte, hogy következő könyvében Radics Béla rockkorszakát írja meg.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!