Hős vagy vesztes volt Radics Béla gitárkirály?

A korszak hőse vagy vesztese volt a legendás gitárkirály? Radics Béla a beatkorszakban címmel jelent meg Bálint Csaba rocktörténész könyvének második, bővített kiadá­sa, melyet az utóbbi nyolc év kutatásaival és rengeteg archív fényképpel egészített ki az első, 2012-es kiadás óta.

20200913 MN Budapest Bálint Csaba Radics Béla a beatkorszakban könyvbemutató Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

Voltak Radics Bélánál pontosabb, sikeresebb, szerzőként termékenyebb magyar gitárosok, ám ő az első rocksztár, akinek köztéri szobrot állítottak Magyarországon, Csepel díszpolgárává avatták, Angyalföldön a lakóhelyéhez közel utcát neveztek el róla, igazi legendává vált. A Magyar Rockhírességek Csarnokában – a rockmúzeumban – tartott könyvbemutató pedig több volt egyszerű író-olvasó találkozónál: rocksztárok gitárjai, fellépőruhái között, a legendás bíbor Gibson gitárral egy színpadon beszélt Bálint Csaba rocktörténész Radics Béláról (a bemutató utáni emlékkoncerten pedig el is játszottak rajta jó pár Radics-szerzeményt ). Az esten nem kerülgették a forró kását, rögtön felmerült egy igen fontos, a kultusz szempontjából pedig kényes kérdés: eredeti nagy gitáros, zseniális komponista volt Radics Béla, vagy csak egy zseniális interpretátor, aki átadta a korabeli angolszász muzsikát Magyarországon? Bálint Csaba szerint erre nem egyszerű válaszolni.

A szerző szerint a gitárkirály meg nem alkuvása csak táplálta a legendáját
Fotó: Mirkó István

– Én nem szerzőként tisztelem Radics Bélát, ő inkább egy jelenség, egy legenda, és nem az általa írt dalok adják ennek az alapját. De jó dalai vannak, még ha fel is lehet fedezni bennük a Free vagy a Black Sabbath munkásságát, de ügyesen írta őket. Az viszont tény, hogy nem jópofizott senkinek, nem kötött kompromisszumokat, de pályatársaival ellentétben csak pár kislemezen maradt nyoma, míg a ­többiek a nagylemezig jutottak. A ­70-es évek végi nagy rockújjászületést – a Hobo, a Beatrice és a többiek felbukkanását – sem használta ki, pedig ezen a hullámon eljuthatott volna valahová, de akkor is azt akarta csinálni, amit éppen akart. Nehéz megítélni, hogy hős volt vagy vesztes – mondta a rocktörténész, aki szerint Radicsnak az életútja önmagában érték, mert az élete egy nagy dráma volt, ami ma is érdekli az embereket.

Viszont meg nem alkuvása csak táplálhatta a legendáját, hisz a színpadról kommunistázott egy olyan korszakban, amikor még embereket akasztottak Magyarországon. Az ügynökjelentésből az is kiderül, hogy 1956. október 23-a évfordulóján megemlékezést tartottak egy budai külterületen, amelyen Radics is részt vett.

– Nem fogta vissza magát, igazi ­rocker volt, megmondta a magáét, nem törődött a következményekkel sem. Antikommunista volt, amennyiben nem szerette azt a rendszert, amiben akkor éltek az emberek – mondta a történész.

Noha a rock gitárkirályaként tartják számon, Radics Béla pályája a beatkorszakban kezdődött, amikor a szerző szerint mindenki másolt, és az volt a csúcs, hogyha egy magyar zenekar hangról hangra ugyanazt reprodukálta, amit a Szabad Európában hallott. Önálló szerzeményeiről ebben a korszakban tehát nemigen beszélhetünk, inkább arról, hogy mennyire pontosan tudta utánozni az angolszász dalokat. Hangszeres játékát a ’60-as évekből legalább kilenc kislemez őrzi, és ezen időszakot mutatja be a könyv az Atlantis, az Atlantis No. II., a Pannónia, a Sankó Group és a Sakk-Matt történetén keresztül zenésztársainak, barátai­nak visszaemlékezései és a fellelhető dokumentumok alapján, új megvilágításba helyezve ezzel Radics Béla hetvenes évekbeli pályafutását is.

– Akkoriban nem csak progresszív számokat játszottak, énekesnőket is kellett kísérniük mindenféle furcsa dalocskákban. Ezekben viszont hallatszik, hogy Radics sztrájkol. Az utóbbi időben egyre több tévéfelvétel került elő róla, hisz filmekben alkalmazták az Atlantist, és Radics is látható a Közbejött apróság című filmben, egy háromperces jelenetben. Tanulságos megnézni és figyelni az arcát: úgy próbál tenni, mintha ott sem lenne – mondta Bálint Csaba. Az előadás végén a szerző – némi közönségnyomásra – azt ígérte, hogy következő könyvében Radics Béla rockkorszakát írja meg.