Emlékezetes filmtörténeti pillanatok – A mintatanár

Egy tanár nem menthet meg mindenkit a rá váró sorstól. Persze általában az utolsó utáni pillanatig küzd, de a legnehezebb, hogy ezt a küzdelmet senki nem köszöni meg neki. Erről igazán kevés film beszél őszintén. A kudarcról. A filmekben ugyanis a siker bemutatása kifizetődő, azt szereti a közönség. A mintatanár című 2011-ben készült amerikai film, amelyet Tony Kaye filmrendező varázsolt a vászonra, igen sokrétegű művészfilm, az egyetemes filmtörténet egyik leginkább elgondolkodtató alkotása. Mert a tanári munka kapcsán szól a felelősségvállalásról.

Feladni könnyű, a küzdéshez bátorság és egyéniség kell Fotó: Paper Street Films

A főszereplő Adrien Brody nem volt könnyű helyzetben, mert azt a folyamatot kellett eljátszania A mintatanár című filmben, ahogy megszületik a felelősség érzése egy olyan emberben – esetünkben egy tanárban –, aki feladta a küzdelmet. Egyszerűen belefásult, és már csak helyettesítő tanárként próbálja fenntartani a rendet, próbál tanítani valamicskét, de csak néhány hónapig, amíg helyettesíteni szükséges, aztán megy másik iskolába. Ahol megint csak helyettesít, így nem kell kötődnie, küzdenie igazán és nincs meg annak a veszélye, hogy érezzen. És aki nem érez, az nem is sérül. Adrien Brodynak minden színészi kvalitására szüksége volt, hisz azt kellett eljátszania, hogy a felelősségérzete éppen sikertelensége révén születik meg. Hogy úgy kell feladnia a kényelmes kívülálló szerepét, hogy közben rá kell jönnie, nem a sikerért van a küzdelem, hanem a tisztességért. Az üres ember üres élete ugyanis tisztességtelen élet.

Adrien Brodynak minden színészi kvalitására szüksége volt, hisz azt kellett eljátszania, hogy sikertelensége révén válik jó emberré
Fotók: Paper Street Films

A mintatanár minden egyes ­dramaturgiai csúcspontja arról szól, hogy a tanárok összeroppannak a kudarcaik láttán. Mikor az iskolát elhagyó lányt szembesíti egy tanárnő azzal, hogy – mivel minden tantárgyból bukásra áll – nem fogja vinni semmire az életben, a diák rettentő fölénnyel elmagyarázza neki, hogy majd a divatvilágban fog érvényesülni. Erre a tanárnő a filmtörténet egyik legerősebb fejmosásában elmondja neki, hogy semmire sem fogja vinni, mert a divat világában is küzdeni kell, és ezt nem tanulta meg. – Feladni könnyű, a küzdéshez bátorság és egyéniség kell – tör ki a tanárnő, aki aggódik és nem bírja már nézni, ahogy a diákok tönkreteszik a szeme láttára az életüket. Később egy idősebb kollégája vállán sírja el a bánatát, aki csak annyit mond, hogy ő most megköszöni a munkáját, mert eddig senki nem köszönte meg, de ő most megteszi.

A mintatanár arról szól, hogy a fiatalok figyelnek bennünket

A film végi katarzis révén a nézőt megváltással biztató alkotás különlegessége abban áll, hogy szembesít a tanári munkába kódolt kudarccal. Amelyet mindenki tud, aki tanított valaha, de senki, aki kívülről közelít hozzá. Mert, ahogy idealizált lett az élet, ahogy a bulvár média telefröcskölte a világot szirupos hazugságokkal a hétköznapi életet illetően, úgy a tanári munka is le lett öntve temérdek szirupos mázzal. Miközben az élet egy óriá­si küzdelem tele néhány boldog pillanattal, úgy a tanári munka sem más. Szaladnak is el a fiatal pedagógusok a világban mindenhol a könnyebb élet reményében, mert a küzdelemre kevesen vannak felvértezve.

Feladni könnyű, a küzdéshez bátorság és egyéniség kell

Pedig soha nem volt könnyebb a pedagógusmunka, a diákok sem okosabbak vagy butábbak, nem rendesebbek vagy rendetlenebbek, mint a régi korokban. A diákok olyanok, amilyen a tanár, és olyanok, amilyen világot építenek a felnőttek nekik. Tükröt tartanak. Tony Kaye talán nem véletlenül kicsit sem agyonmarketingezett, így kevéssé ismert, igazán mély filmjének nagysága abban áll, hogy szembesít a tanári munka révén az élettel. A legkeményebben annak a tanárnak a bemutatásával, aki a szünetben, miközben relaxál a kerítésnél, azt gondolja, hogy láthatatlan. Mert ha kudarcot észlel a gyenge ember, leginkább láthatatlanná válna. Gyáván. Pedig a küzdelemhez bátorság és egyéniség kell, ahogy a filmben is elhangzik. A felelősségvállalás nélküli könnyű élet hazugságával kecsegtető világunk viszont egyéniség nélküli láthatatlan embereket termel. Legalábbis olyanokat, akik azt hiszik, hogy láthatatlanok. Pedig a fiatalok mindent látnak. A mintatanár arról szól, hogy a fiatalok figyelnek bennünket.