Emlékezetes filmtörténeti pillanatok – A mintatanár

Egy tanár nem menthet meg mindenkit a rá váró sorstól. Persze általában az utolsó utáni pillanatig küzd, de a legnehezebb, hogy ezt a küzdelmet senki nem köszöni meg neki. Erről igazán kevés film beszél őszintén. A kudarcról. A filmekben ugyanis a siker bemutatása kifizetődő, azt szereti a közönség. A mintatanár című 2011-ben készült amerikai film, amelyet Tony Kaye filmrendező varázsolt a vászonra, igen sokrétegű művészfilm, az egyetemes filmtörténet egyik leginkább elgondolkodtató alkotása. Mert a tanári munka kapcsán szól a felelősségvállalásról.

Feladni könnyű, a küzdéshez bátorság és egyéniség kell Fotó: Paper Street Films

Feladni könnyű, a küzdéshez bátorság és egyéniség kell

Pedig soha nem volt könnyebb a pedagógusmunka, a diákok sem okosabbak vagy butábbak, nem rendesebbek vagy rendetlenebbek, mint a régi korokban. A diákok olyanok, amilyen a tanár, és olyanok, amilyen világot építenek a felnőttek nekik. Tükröt tartanak. Tony Kaye talán nem véletlenül kicsit sem agyonmarketingezett, így kevéssé ismert, igazán mély filmjének nagysága abban áll, hogy szembesít a tanári munka révén az élettel. A legkeményebben annak a tanárnak a bemutatásával, aki a szünetben, miközben relaxál a kerítésnél, azt gondolja, hogy láthatatlan. Mert ha kudarcot észlel a gyenge ember, leginkább láthatatlanná válna. Gyáván. Pedig a küzdelemhez bátorság és egyéniség kell, ahogy a filmben is elhangzik. A felelősségvállalás nélküli könnyű élet hazugságával kecsegtető világunk viszont egyéniség nélküli láthatatlan embereket termel. Legalábbis olyanokat, akik azt hiszik, hogy láthatatlanok. Pedig a fiatalok mindent látnak. A mintatanár arról szól, hogy a fiatalok figyelnek bennünket.