– A hosszú évek során komolyan vettem, amit többször leírtak, hogy műfajteremtő vagyok. Tényleg az elsők között kezdtem ezt a műfajt olyan formában művelni, ahogy ma is csinálom – emlékszik az énekes. Ratkó Józseftől tanultam, hogy az idő szentháromságát vegyem figyelembe: jelen, múlt, jövő és az én értékrendembe férjen bele a tartalom. Ratkónak feltűnt, hogy olyan költőktől választottam, akik neki is tetszenek. Már húszéves koromban kiderült, hogy jól merítek. Tükröztetnem kell a hallgatóknak, amit érzek. A legszebb reményeim egyike hamarosan megvalósul: közösségi helyet találtam verséneklőknek, ahol meghallgathatjuk egymást, tanulhatunk egymástól. Elhatároztam, hogy kell egy közösség, ahol a vers és zene kapcsolatáról esik szó. Mi az a titok, amitől a szöveg dallamot kap. Ez szakma, amit baráti körben vagy tanári szigorral lehet megtanítani. Verséneklő klubot szervezek tehát egyszemélyes „zenekaroknak”, ahol elkezdjük bebarangolni a dallamos jövendőt. Hallja meg hívó szavam, aki megzenésít verseket, mert a költészet zenei titkait szereti vagy szeretné felderíteni, aki szeret népdalokat, balladákat énekelni. Csák László révén Szindbád baráti kör lesz a neve a havi egy-egy alkalmainknak. Énekelt versek baráti társasága – ez a tartalmi jelölése szándékaimnak