Lakner László ajándéka a Szépművészeti Múzeumnak

A mintegy negyven művet számláló adomány a művész 1974 utáni, németországi időszakának fő műveit tartalmazza.

Számok (Paul Celan nyomán)

Lakner László az Iparterv-generáció 1974 óta Berlinben élő, kiemelkedő alkotója jelentős ajándékot adott a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének – tudatta a múzeum lapunkhoz is eljuttatott közleményében. A mintegy negyven művet számláló adomány a művész 1974 utáni, németországi időszakának fő műveit tartalmazza, többek között a Duchamp-sorozat, a Celan-parafrázisok, a konceptuális szemléletű betűképek, vizuális költemények és szkripturális festmények, illetve a „festészet számára meghódított” könyvobjektek kiemelkedő darabjait, amelyek együtt, kiegészülve a Magyar Nemzeti Galériában található korai Lakner-művekkel, az életmű egészéről gazdag és komplex áttekintést nyújtanak – derül ki a közleményből.

Lettre imaginaire
Fotók: Szépművészeti Múzeum

A magyar neoavantgárd klasszikusai közé tartozó Lakner László Metamorfózis (Egyszer, aztán, később...) című alkotása legutóbb rekordot jelentő, 42 millió forintos összegért kelt el a Virág Judit Galéria kortárs aukcióján, így elmondható, hogy Lakner jelenleg az egyik legdrágábban eladható műveket alkotó élő magyar művész. A Szépművészeti Múzeumnak adott ajándék becsértéke meghaladja a félmilliárd forintot.

Pöttyös

A Szépművészeti Múzeum 2011-ben emlékezetes kamarakiállításon mutatta be az 1970 és 2010 között, negyven évig lappangó korszakos festményét, a Varrólányok Hitler beszédét hallgatják (1960) című alkotást, amely a kiállítás óta az olasz tulajdonos, Roberto Tosi letétjeként a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található.

Számok (Paul Celan nyomán)

A kamarakiállítás kurátora, Fehér Dávid tizenkét éve foglalkozik intenzíven Lakner László művészetével, és a jelenlegi ajándékozás előkészítésében is döntő szerepet vállalt.

Nemzetközi szintű ismertség

Lakner László nemzetközi szinten is a legismertebb magyar művészek közé tartozik. 1972-ben, 1976-ban és 1990-ben is szerepelt a Velencei Biennálén, 1977-ben a kasseli Documentán, 1979-ben pedig a Sydney Biennálén. 1976-ban elnyerte a nagy presztízsű Német Kritikusok Díját, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Művei számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben megtalálhatók, például a berlini Neue Nationalgalerie-ben, a kölni Museum Ludwigban és a firenzei Galleria degli Uffiziben.