Sipos Pál birodalma: félelem és reszketés Epipóban

A HBO műsorra tűzte a pedofil tanár áldozatait bemutató Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmet.

Az abúzált gyermekek felnőttként a saját gyermeküket nem akarják elengedni semmilyen táborba Fotó: Facebook

Oláh Judit Visszatérés Epipóba című dokumentumfilmjében a HBO Go csatorna bemutatja, hogy a kommunista diktatúrában Sipos Pál hogyan építette ki a félelmen alapuló gyermektársadalmát, ahol aztán nemcsak szadisztikus kegyetlenséggel bánt a kiskorúakkal, fizikailag és lelkileg is folyamatosan bántotta őket, de a gyermekek ellen szexuális bűncselekményeket is elkövetett. A filmben elhangzik: mindennap.

Hogyan lehetséges az, hogy Sipos Pál, a pedofil szörnyeteg Barcelonában és Badacsonyban nyaralgatva, pihengetve tengeti életét évtizedek óta? Hogyan lehet az, hogy megúszta a büntetést, a börtönt? Hogyan lehetséges, hogy még az áldozataival való szembenézés elől is elslisszolhatott? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel a nézőben a Visszatérés Epipóba című dokumentumfilm megnézése után.

– Értelmiségi liberális családból érkeztünk, ahol a szülők mind távol tartották magukat a szocialista eszmétől. Epipo a szülők számára a nyugati demokráciát jelentette – mondja a műben a film rendezője, Oláh Judit, aki maga is részt vett a táborban, amelyről megtudjuk, hogy Sipos Pál, a pedofil szörnyeteg úgy építette föl, hogy a gyermekek még véletlenül se merjenek beszélni arról, mi történik ott. Ha az ember figyelmesen nézi ezt a dokumentumfilmet, akkor azzal szembesül, hogy tulajdonképpen ebben a táborban minden a pedofil Sipos vágyainak kiéléséről és a bűncselekmények titokban tartásáról szólt. Pontosan tudta ugyanis, hogy bűncselekmény, amit csinál, ezért kellett ez a sok titkolódzásba burkolódzó maszlag. A tábornak ugyanis saját titkos nyelve volt, saját titkos vallása, saját titkos rítusai. Nyilván egy ilyen titokzatos világ izgalmas egy gyerek számára, legalábbis a szülők úgy gondolták, az értelmiségi szülők, a kiválasztottak.

A régi táborlakók egy pszichodrámacsoport foglalkozásain felidézik a múltat
Fotó: Facebook

A filmből az is kiderült, hogy nagyon nehéz volt bekerülni ebbe a titokzatos táborba, óriási volt a túljelentkezés. Aki viszont bekerült, annak az agyába belemosta a pedofil Sipos, hogy ő különleges. Elhangzik a filmben, hogy a gyermekek lenézték azokat, akik nem tudják Epipo titkos nyelvét, nem gyakorolják titkos vallását, nem űzik titkos rítusait. Oláh Judit a filmjében azt leplezi le, hogy remekül sikerült a pedofil szörnyeteg fedősztorijának kiépítése. A gyermekek rajongtak a tanárért, a szó szoros értelemben. Oláh filmje arra is felhívja a figyelmet, hogy bizony, ebben a rémtáborban hatalommal való visszaélés folyt. Elhangzik: „Sipos szadisztikus kegyetlenséggel bánt a gyermekekkel.” Nemcsak a büntetések során volt fizikai bántalmazás, hanem az erőpróbákat se a gyermekek képességeihez mérte, azok általában keményebbek voltak, mint amit bírtak. Aki nyafogott, azt pedig megalázta.

Oláh Judit filmje két szálon fut. Egyrészt látjuk a táborban készült korabeli felvételeket, amelyek során a rendezőnő elmeséli, hogyan működött ez a borzalom. Másrészt pedig azt látjuk, hogy felnőtt emberek, a régi táborlakók egy pszichodrámacsoport foglalkozásain felidézik a múltat. A filmből az derül ki, hogy nemcsak az abuzált, megerőszakolt, megalázott gyermekek élete ment tönkre örökre, hanem még annak is rémálmai vannak, aki „csak” azt látta, ahogy Sipos bántja és megalázza a gyermekeket. Vagy akinek azt a táborbeli nevet adta, hogy „közepes”. Oláh Judit, a film rendezője a mai napig szenved attól, hogy ő volt a „közepes”. El is mondja, hogy egy senkinek érezte magát, mert az is volt a tanár szemében. Amikor egyik pillanatról a másikra vége lett a tábornak, akkor viszont igencsak megkönnyebbült. A nyár nem szólt többet a terrorról, de beszélni sokáig nem mert egyetlen gyermek sem arról, hogy mi is történt ott. A gyermekeknek ugyanis Sipos belemosta az agyába apró kegyetlenkedések sorával, hogy nem szabad szólni semmiért, ez a tábor olyan, hogy tűrni kell itt mindent. A pedofil szörnyeteg állítólag csak annyit mondott, amikor szembesítették rémtetteivel, hogy ezt dobta neki a gép. Az általa bántott, abuzált gyermekeknek meg rémálmokat „dobott a gép”, azt, hogy felnőttként a saját gyermeküket nem is akarják elengedni bármilyen táborba, volt, akinek őrületet „dobott a gép”, elméje nem bírta feldolgozni a bántalmazást; és volt, aki a mai napig dadogva beszél arról, ami vele történt, fél, retteg, nem érti, hogyan lehet bántani egy gyermeket. Van tanulság is: nincs olyan, hogy titkos tábor meg kitalálunk egy új vallást. Ilyen nincsen. Ilyen tábor nem lehet.