Amikor, két év előkészület után 1979 nyarán Rockenbauer Pál elindult stábjával, hogy Másfélmillió lépés Magyarországon címmel leforgassa gyalogos országjáró ismeretterjesztő sorozatát az Országos Kéktúra útvonal mentén, aligha sejthette, hogy beírják nevüket a magyar filmgyártás történetébe. Ikonikussá vált sorozatuk célja az volt, hogy kedvet csináljanak a bakancsos túrázáshoz, hogy bemutassák a tájak szépségét, néprajzi és műemléki értékeit. Rockenbauerkék bátorságát bizonyította, hogy – noha nyilván számolniuk kellett felsőbb elvárásokkal – nem próbáltak hamisan idealizált képet festeni az ország környezeti állapotáról, a műemlékek helyzetéről, az akkor még fejletlen turisztikai infrastruktúráról. Általuk egy új televíziós műfajt ismerhetett meg a hazai közönség. Csak idő kérdése volt, hogy a zászlót valakik felemeljék és tovább vigyék. A Hazajáró megtette.
Erre azonban harminckét évet kellett várni. Az éppen kilenc éve, 2011 őszén indult és azóta 282 epizódot megélt Hazajáró sorozat az első és egyetlen, amely műfaját és céljait tekintve összemérhető Rockenbauerék vállalkozásával.
Sőt, tartalmi és esztétikai szempontból talán át is lépte annak korlátait. A Duna Televízióban indult, a közmédia 2016-os átalakítása óta pedig az M5 csatorna programjában szereplő turisztikai-honismereti produkciót nem véletlenül ismerték el kilenc év alatt egy tucatnyi díjjal.

A 26 perces részek mindegyike egy-egy két-három nap alatt gyalog bejárható tájegységet mutat be elcsatolt területekről. (Az ausztráliai magyar diaszpóráról szóló epizódjaikról készült interjúnkat itt lehet elolvasni.)
A kamera a stábhoz tartozó két hátizsákos turista (Kenyeres Oszkár szerkesztő, Pintér János, majd a II. évadtól Jakab Sándor) útját kíséri végig részben narrátor (Tokaji Csaba), részben a szereplők élő hangját felhasználva.
A Moys Zoltán rendező és Schödl Dávid operatőr-társrendező által kialakított forgatókönyv-séma szerint a felkeresett helyszíneken szóba elegyednek helyi magyar emberekkel, akik olyan kulturális és történelmi érdekességeket mondanak el, amelyekről csak ők tudhatnak.
A stábot alkotó vállalkozás óbudai stúdiójában találkoztunk az alkotók közül Moys Zoltánnal és Schödl Dáviddal, akik éppen székely vendégeiket várták a hargitai Tusnádról. A falakon mindenfelé ajándékok, relikviák. Első ránézésre megállapítható róluk, hogy a határon túli magyar közösségektől valók. Mindegyiknek megvan a maga története, ahogy annak a százéves szekér-alkatrésznek is a falon, amelyről még Moys Zoltán rendező sem tudja megmondani, mire való, de kedves emlék valamelyik délvidéki forgatásról. Csakhamar megtudjuk, hogy a Hazajáró sorozat születése szorosan kapcsolódik a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazáshoz, melynek kampányában ők oroszlánrészt vállaltak és ami fordulópontot hozott az életükbe.
– A kudarc nyomán világossá vált előttünk, hogy azok az átlagemberek, akik nem mentek el szavazni, vagy aljas szándékú politikusoknak felülve nemmel szavaztak, leginkább tudatlanságból tették. Ráeszméltünk, hogy kötelességünk a magunk filmes eszközeivel pótolni az ismerethiányt azért, hogy ők is nemzeti közösségünkhöz tartozónak érezhessék magukat. Nem hibáztatni kell őket, hiszen a diktatúra negyvenöt éve alatt módszeresen igyekeztek eltávolítani egymástól a szétszakított nemzetrészeket – meséli Schödl Dávid.