A Hazajáró újraindítja a magyarok közti természetes vérkeringést

Kilenc évad, 282 epizód. Tucatnyi elismerő díj és páratlan népszerűség határokon innen és túl. A Hazajáró című honismereti televíziós műsor készítői példátlan lelkesedéssel és küldetéstudattal szolgálják a nemzeti összetartozás ügyét. Céljuk, hogy sorozatuk „értágító” legyen.

Hazajáró Cimű Műsor Szerkesztői 20201117 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=2bcOdnej_QU[/embed]

Elmesélték, hogy filmeket forgattak a kárpátaljai várakról, Böjte Csaba gyermekotthonáról, majd 2011-ben volt arra lehetőségük, hogy megvalósítsák nagy tervüket és Hazajáró címmel szinopszist adtak be a Duna TV-nek. Ahogy egykor Rockenbaueréknek, nekik is a honismereti turizmus népszerűsítése volt a céljuk, de emellett a közösségépítés is. Mindenhol, ahol forgatnak, ismeretségek, barátságok szövődnek köztük és a helyi magyarok közt, akikkel aztán tartják is a kapcsolatot. Sőt, a műsor mellett időközben tizenkét hazafias turista egyesület részvételével létrejött Hazajáró Honismereti és Turista Egylet révén tudatosan össze is hozzák egymással a magyarokat: a székelyt a felvidékivel, a délvidékit a kárpátaljaival. Idén a járvánnyal dacolva 32 tematikus emléktúrát hirdettek, elnyerhető kupával.

– A sorozatnak és a turistaegyletnek közös célja, hogy újraindítsuk a magyar–magyar közti természetes vérkeringést, a Hazajáró szerepe pedig az, hogy egyfajta értágító legyen – veszi át a szót Moys Zoltán.

– Legmegrázóbb élmények a szórványvidéki forgatásokkor érnek minket. Jártunk egy olyan magyar református templomban a dél-erdélyi Hunyad megyében, ahol mindössze egyetlen idős magyar hívő maradt és csak miatta járt oda a tiszteletes istentiszteletet tartani. Amikor meghalt, a templomot bezárták. Felemelő, amikor ezzel ellentétes példát is be tudunk mutatni.

Amikor először jártunk a délvidéki Maradékon, már csak néhány idős magyar élt a faluban, Géza bácsi sírva harmonikázott: fájdalmasan énekelte, hogy elfogyunk. Aztán az utolsó utáni pillanatban odakerült egy lelkész és csodát tett, megfordította a folyamatokat. Karizmájának köszönhetően újra megtelt élettel a magyar közösség, a fiatalok pedig elvándorlás helyett elkezdtek helyben családot alapítani. Fontos, hogy pozitív példákat mutassunk be, mert ez nemcsak minket erősít meg, hanem őket is – mondta a rendező.

Hogy ez mennyire így van, erre példa az a kisgyerekes erdélyi család is, amely már áttelepült Magyarországra. Az egyik év karácsonyának másnapján kispesti lakótelepi lakásukban nézték a Hazajárót, melyben éppen falujuk, Vargyas szerepelt. Megszólalt benne egy helyi bútorfestő, aki szívbe markoló dolgokat mondott a hazaszeretetről.

A férfi és az asszony a látottak hatása alatt egymásra nézett és mindketten ugyanarra gondoltak. Amikor néhány héttel később gyereküket már a vargyasi óvodába íratták be, a kapuban összetalálkoztak a bútorfestővel és elmondták neki, hogy a Hazajáróban elhangzottak hatására tértek haza.

– Mindez nekünk is sokat jelent. Egy magunkfajta független tévés stáb számára ennél szebb visszajelzést elképzelni se lehet – szögezi le az operatőr-társrendező, aki elmeséli azt az élményét, amikor az erdélyi szórványban forgattak olyan vidéken, ahová sem turista, sem forgatócsoport nem látogat el soha. A magyar közösség tagjai nem is értették, mi érdekes lehet bennük, miért jöttek. Megmagyarázták nekik, hogy mert kíváncsiak rá, hogyan élnek a magyarok errefelé.

– Ők a ténytől, hogy kíváncsiak vagyunk rájuk – folytatja Schödl Dávid – értékesnek kezdték érezni magukat, fellelkesedtek, felpezsdült a fél falu, alig győztek a kedvünkben járni.

Az ilyen élményekért biztatunk minden túrázót, hogy ne csak a kirakathelyekre menjenek, hanem az elfeledett szórvány vidékre is! – mondta az operatőr.

– Megfigyeltem, hogy a szórványban élők olyanok, mint az anyag, amely miközben zsugorodik, egyre keményebbé válik. Akik a létszám zsugorodása ellenére is megmaradnak, azok sziklaszilárdan maradnak meg magyarnak – tette hozzá Moys Zoltán.

Ekkor befutottak a várva-várt barátok Tusnádról. Rafain Zoltán, akit három évvel ezelőtt egy forgatáson ismertek meg, lelkesen meséli vendéglátóinak, hogy a tőlük kapott Hazajáró-matricás pólót viselte Székelyföldön és az úton rendre megállították azt kérdezgetve: te is hazajáró vagy?

– Székelyföldön a lakosság 95 százaléka magyar csatornát néz, van belőle vagy tíz. De a Hazajárót, aki túrázni szeret, mindenki követi, várja, számontartja – mondja hozzátéve:

azért szeretjük, mert amikor nézzük, nemcsak Erdélyt, nemcsak Magyarországot, hanem az egész Kárpát-medencét otthonunknak érezhetjük.