Rovásírás a képzőművészetben

Mohácsi Sándor Antal képzőművész alkotásaiból nyílt volna kiállítás a Csili Művelődési Központban, ahol az alkotó figurális és absztrakt festményei mellett rovásbotjai is megtekinthetőek lettek volna. Noha a tárlatot a járványügyi intézkedéseknek megfelelően elhalasztották, a tervezett megnyitó okán beszélgettünk az alkotóval.

Legismertebb kortárs képzőművészünk, aki a rovásjeleket felhasználja műveiben Aknay János. Ő 1990-től jeleníti meg konstruktivista munkáin a rovásírást, ami az előző század művészeinek alkotásain szintén megjelent. Meglepő, mégis pontosan datált a rovásírás újrafelfedezése: 1902. szeptember 22. E napon leplezték le az erdélyi Zilahon Fadrusz János Tuhutum emlékművét. Ennek tetején turulmadár állt, oldalait pedig rovásírás díszítette. (Azért a múltidő, mivel a közel 4 méter magas obeliszk 1968 egyik nyárestéjén eltűnt. Nem magától, a román soviniszta kommunisták jóvoltából.)

Fadrusz mester rovásai már korukban felbőszítették a Magyar Tudományos Akadémia osztrák zsoldban álló nyelvtudósait, akik váltig szajkózták: a rovásírás nem több puszta csalásnál, amit Mátyás király korában alkottak. Hm, pedig 1902-ben éppen 18 éve mutatták be a nagyközönségnek, az 1799-ben felfedezett Nagyszentmiklósi kincsegyüttest, amely kétségbevonhatatlan bizonyítéka a rovásírás valódiságának.

Mohácsi Sándor Antal képein is használja a rovásjeleket, azonban külön csemegét kínálnak rovásbotjai.

– A közérthetőség kedvéért olvashatók majd a latinbetűs átiratok – avatott be a művész, ezzel segítve mindazoknak, akik nem értik a rovásjeleket, majd hozzáfűzte: manapság már lényegesen többen ismerik a rovásokat használó alkotásokat, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor ő maga megismerkedett a rovásírással.

Ahogy megismerte, mindjárt megtetszett neki, mint elmondta: nem pusztán maga az alakja, hanem annak logikája. Az alkotó elmagyarázta: minden hangot külön rovásjelek jelölnek, például a cs, nem c és s, hanem külön rovásbetű.

– Számtalan helyen szerepel nyelvünkben a rovás szó – hívta fel a figyelmet Mohácsi Sándor Antal, s már sorolta: valakinek van a rovásán valami, másvalaki lerótta a tartozását.

– Ezt úgy értsük, hogy volt egy bot, amire felrótták az adósságát, s amikor azt kifizette, az adott rovásokat lehántották – avatott be, megjegyezve: a rovásírást például használták Mátyás király korában az adó kirováskor.

– Látható lesz Balassi Bálint: Egy katonaének – noha ez az eredeti címe, a Végek dicséreteként híresült el – című verse kilenc boton, azaz minden versszak külön felróva – árulta el az alkotó, hozzátéve: piros háromszögek jelzik, hol érnek véget az adott verssorok.

Mohácsi Sándor Antal

A rovásbotok mellett Mohácsi Sándor Antal Oghami jeltár címet viselő botot szintén faragott, amelyet a kelta jelekkel díszített, mert, ahogy fogalmazott:

– A keltákkal, a nagy távolság ellenére is szoros kapcsolatunk volt.

E kapcsolatról László Gyula úgy tartotta: a „vas fiai”, avagy a kelták fontos szerepet töltöttek be a Kárpát-medence történelmében. Ekkoriban szántottak először hazánk területén vas csoroszlyás ekével, arattak kaszával, őrölték a gabonát forgóköves malomban, ők utaztak először vasalt szekereken, és velük vette kezdetét a városiasodás. Noha manapság kevés szót ejtünk róluk, Kr.e. 450-ben Hérodotosz arról tudósított, hogy a Duna a kelták földjén ered. Pompeius Trogus és Titus Lívius történetírók rögzítették a kelták vándorlását, amely főképp Kárpát-medencét és Itáliát érintette. Írásaik mellett régészeti kutatások sorra bizonyítják, hogy i. e. 4. század elején a kelták elérték a Kárpát-medencét, és több mint 4 évszázadon át meghatározták az itteni civilizációt.

Az oghamik körül hasonló vita hullámzik, akár a Kárpát-medencei, másként székely-magyar rovásírás körül. Kapocs még az is, hogy az írek ősei a kelták, akik az Ír-szigetről indulva hozták el a vaskort a Kárpát-medencébe. Írországban 400 kőfelirat őrzi az egyesek szerint ír nyelv ábécéjének vélt jeleket. A görög ógmosz szó egyébként rovást jelent, míg az ír og-úaim pont-barázdát, pont-vésetet. Keletkezésére több magyarázat szolgál. Például, hogy druidák alkothatták politikai, harcászati vagy vallási okokból, így folytatva titkos kommunikációt a fenyegető római megszállás ideje alatt. Noha a Római Birodalom Britannia provinciát 41-től 410-ig uralta, Írország független maradt (egészen 1541-ig, amikor Anglia bekebelezte). A másik teória szerint az első keresztény közösségek találták fel az oghamit, hogy rövid üzeneteket és feliratokat írhassanak.