Legismertebb kortárs képzőművészünk, aki a rovásjeleket felhasználja műveiben Aknay János. Ő 1990-től jeleníti meg konstruktivista munkáin a rovásírást, ami az előző század művészeinek alkotásain szintén megjelent. Meglepő, mégis pontosan datált a rovásírás újrafelfedezése: 1902. szeptember 22. E napon leplezték le az erdélyi Zilahon Fadrusz János Tuhutum emlékművét. Ennek tetején turulmadár állt, oldalait pedig rovásírás díszítette. (Azért a múltidő, mivel a közel 4 méter magas obeliszk 1968 egyik nyárestéjén eltűnt. Nem magától, a román soviniszta kommunisták jóvoltából.)
Fadrusz mester rovásai már korukban felbőszítették a Magyar Tudományos Akadémia osztrák zsoldban álló nyelvtudósait, akik váltig szajkózták: a rovásírás nem több puszta csalásnál, amit Mátyás király korában alkottak. Hm, pedig 1902-ben éppen 18 éve mutatták be a nagyközönségnek, az 1799-ben felfedezett Nagyszentmiklósi kincsegyüttest, amely kétségbevonhatatlan bizonyítéka a rovásírás valódiságának.
Mohácsi Sándor Antal képein is használja a rovásjeleket, azonban külön csemegét kínálnak rovásbotjai.
– A közérthetőség kedvéért olvashatók majd a latinbetűs átiratok – avatott be a művész, ezzel segítve mindazoknak, akik nem értik a rovásjeleket, majd hozzáfűzte: manapság már lényegesen többen ismerik a rovásokat használó alkotásokat, mint két évtizeddel ezelőtt, amikor ő maga megismerkedett a rovásírással.
Ahogy megismerte, mindjárt megtetszett neki, mint elmondta: nem pusztán maga az alakja, hanem annak logikája. Az alkotó elmagyarázta: minden hangot külön rovásjelek jelölnek, például a cs, nem c és s, hanem külön rovásbetű.
– Számtalan helyen szerepel nyelvünkben a rovás szó – hívta fel a figyelmet Mohácsi Sándor Antal, s már sorolta: valakinek van a rovásán valami, másvalaki lerótta a tartozását.
– Ezt úgy értsük, hogy volt egy bot, amire felrótták az adósságát, s amikor azt kifizette, az adott rovásokat lehántották – avatott be, megjegyezve: a rovásírást például használták Mátyás király korában az adó kirováskor.
