Szívvel és szakértelemmel a fogyatékkal élőkről

Csoda szép könyvet hozott a futár. Szépségét mint könyvtárgy ki kell emelnem, bár messze nem ez az egyetlen erénye, sőt. A lényeg, hogy a küldemény délután érkezett, és én még aznap éjjel végig is olvastam Horváth Ernő Zoltán „Életrevalók” című könyvét. Arra, hogy miért nem tudtam azonnal megírni az ajánlót, részben az alcím ad magyarázatot: Híres fogyatékkal élő emberek és alkotásaik.

Mert egy ilyen könyvet, főleg ha az a gyógypedagógus szakember gondosságával, több évtizedes tapasztalatának felhasználásával, és végig hiteles forrásokra támaszkodva, érezhetően folyamatosan a teljességre törekedés igényével íródott, nos egy ilyen könyvet meg kell úgymond emészteni.

Ha önök is hozzájutnak, kedves – ép vagy esetleg kisebb-nagyobb fogyatékkal élő – olvasók, meg fogják tapasztalni a folyamatos rá- és továbbgondolás folyamatát. Felmérhetik, hogy önök mit, illetve mennyit tudtak Roosevelt, Einstein avagy Churchill fogyatékosságáról. Mit, illetve mennyit Beethoven halláskárosodásáról? Mert ugyebár mindenki rávágja, kíméletlen egyszerűséggel, hogy Beethoven süket volt, Andrea Bocelli és Érdi Tamás vak és IV. György (a filmes és színpadi feldolgozásoknak – lásd A király beszéde – köszönhetően vált ez világszerte közismertté) dadogós, mert az élő beszéd nem „píszí”. De hányan tudják, hogy a zseniális zeneszerző fokozatosan veszítette el a hallását annak következtében, hogy tífuszon esett át? Hogy az 1770-ben született komponista halláscsökkenése 1801-re jelentkezett mindkét oldalon? Andrea Bocelliről már magzatkorában tudta édesanyja, hogy el fogja veszíteni a látását. De meddig látott? Hogyan veszítette el a látását? Milyen emlékei vannak a még látó korszakából? Vajon magától értetődő, hogy a zene felé fordult? Mi volt az az élmény, aminek hatására úgy érezte, hogy a komolyzene az a műfaj, ami őt is elbűvöli? Hogy ez az ő útja, amelyik a kis toscanai szülőfalujából a világhírnévig röpíti? Miért veszítette el a látását csecsemőkorában Érdi Tamás? Mekkora családi összefogás kellett ahhoz, hogy sikeres zongoraművész váljon belőle? Miért nem tanulhatott itthon a Zeneakadémián?

Egyaránt fogyatékkal élő, aki nem hall, nem lát vagy műlába van, de az is, aki dadog vagy olvasási nehézségei vannak. Ez utóbbiak, vagyis a diszlexiások és a más tanulási zavarokkal küzdők népes táborába olyan hírességek tartoznak, mint Sir Winston Churchill, Cher, Whoopi Goldberg, Tom Cruise.

Mit gondolnak: süketen zenét szerezni nehéz, süketen festeni nem annyira? Vajon Tihanyi Lajos festőnek könnyebb sorsa volt, mint Beethovennek?

Mit gondolnak, a különféle fogyatékosságok közül melyek a nehezebben elvi­selhetők: a fizikai fájdalommal vagy a kinevetéssel, kiközösítéssel járók? Hogyan köszönnek vissza az alkotásokban a megélt testi-lelki fájdalmak? ­Szabad-e irigyelni egy fogyatékkal élő sikereit? Szabad-e keresztbe tenni egy fogyatékkal élő érvényesülésének, kihasználva a helyzetét, állapotát? Mi a helyes magatartás fogyatékkal élő embertársainkkal kapcsolatban? És létezik-e varázs­szó, ami segít az épeknek elfogadni és befogadni a sérültek világát? A kérdések zömére a válasz megtalálható a könyvben. De konkrétan leírva a tanulságokat ne keressék. Azok a történetek tálalásában és a sorok közt találhatók. És benne vannak az illusztrációkban: a bőséges és gondosan összeválogatott fotókban és Szénási Ferenc (Széna) portrékarikatúráiban. Egy szívvel és szakértelemmel írt, rendkívül olvasmányos könyvet ajánlok tehát az olvasóknak. A varázsszó is létezik: szeretet.

Horváth Ernő Zoltán: „Életrevalók” – Híres fogyatékkal élő emberek és alkotásaik, 2020.