Mit gondolnak: süketen zenét szerezni nehéz, süketen festeni nem annyira? Vajon Tihanyi Lajos festőnek könnyebb sorsa volt, mint Beethovennek?
Mit gondolnak, a különféle fogyatékosságok közül melyek a nehezebben elviselhetők: a fizikai fájdalommal vagy a kinevetéssel, kiközösítéssel járók? Hogyan köszönnek vissza az alkotásokban a megélt testi-lelki fájdalmak? Szabad-e irigyelni egy fogyatékkal élő sikereit? Szabad-e keresztbe tenni egy fogyatékkal élő érvényesülésének, kihasználva a helyzetét, állapotát? Mi a helyes magatartás fogyatékkal élő embertársainkkal kapcsolatban? És létezik-e varázsszó, ami segít az épeknek elfogadni és befogadni a sérültek világát? A kérdések zömére a válasz megtalálható a könyvben. De konkrétan leírva a tanulságokat ne keressék. Azok a történetek tálalásában és a sorok közt találhatók. És benne vannak az illusztrációkban: a bőséges és gondosan összeválogatott fotókban és Szénási Ferenc (Széna) portrékarikatúráiban. Egy szívvel és szakértelemmel írt, rendkívül olvasmányos könyvet ajánlok tehát az olvasóknak. A varázsszó is létezik: szeretet.
Horváth Ernő Zoltán: „Életrevalók” – Híres fogyatékkal élő emberek és alkotásaik, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!