Se szivar, se pezsgő – Churchill és a pénz

Ötszáz oldalon még senki nem taglalta a politikus pénzügyi tevékenységét, amely Adolf Hitler elleni harcában is lényeges helyet foglalt el. A könyv lépésről lépésre térképezi fel a politikus összes financiális döntésének hátterét és eredményét.

Rengeteg tanulmány, dokumentum és könyv elemzi Sir Winston Leo­nard Spencer Churchillnek, az ­Egyesült Királyság egykori miniszterelnökének tevékenységét, annak világpolitikai hatását. A mostani kötet több szempontból is rendhagyó: ötszáz oldalon még senki nem taglalta a politikus pénzügyi tevékenységét, amely Adolf Hitler elleni harcában is lényeges helyet foglalt el. A könyvet David Lough ismert befektetési és adótanácsadó jegyzi, aki óriási kutatómunkával térképezte fel lépésről lépésre a politikus összes financiális döntésének hátterét és eredményét – egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig.

Másrészt azért is különleges e kiadvány, mert ritka, hogy egy korábbi miniszter és egykori államtitkára könyvkiadásba vágjon. A korábban a Miniszterelnökséget vezető Lázár János és Csepreghy Nándor mégis vállalkozott erre. Okát sokan kérdezhetik, Lázár maga adja meg a választ:

„Vajon egy politikus miért vállal szerepet a legújabb, sajátos szempontú Churchill-életrajz kiadásában? Különösen akkor, ha olyan nemzet fia, amellyel szemben a könyv főszereplőjének múlhatatlan adóssága van, hiszen felelősség terheli, amiért az angolszász bombázók – hadászati szempontból már aligha indokolható módon – 1944-ben földig rombolták Budapestet. Magyarként talán nincs okom szobrot állítani Churchillnek. (Igaz, európaiként annál több okom van megvédeni emlékműveit a szobordöntőktől.) Politikusként, közszereplőként ugyanakkor jó okom van arra, hogy ezt a könyvet ajánlott olvasmányként tegyem le a polgárok és a választott képviselőik asztalára. Lapjairól kiderül ugyanis, amit a pályám során magam is fölismertem: a közügyek intézőinek cselekvési szabadságát alapvetően határozza meg anyagi függésük vagy függetlenségük. E könyv leg­izgalmasabb fejezetei épp erről szólnak. Sir Winston Churchill saját függetlenségi háborújáról, amely során ugyanolyan ádázul verekedett, mint a londoni parlamentben vagy hazája ellenségeivel a világ legkülönbözőbb harcterein. Hogy e küzdelemből győztesen került-e ki, arra az olvasónak magának kell választ adnia…”

– fogalmaz Lázár János.

David Lough kutatómunkájában a legfőbb mankót az jelentette, hogy Churchill döbbenetes módon hivatalos iratai között hagyta magánbankszámla-kivonatait, valamint kiadási-bevételi jegyzeteit, továbbá befektetési jegyeit. Külön csemege, hogy ezek közül több is szerepel illusztrációként a fotókon. Az utókor számára pedig meglepő, hogy egy világpolitikát befolyásolni képes miniszterelnök meg sem próbálta eltüntetni azokat a bizonyítékokat, amelyek zömmel adósságairól, szerencsejáték-veszteségeiről tanúskodnak. Így az olvasó képet kaphat arról, hogy Winston Churchill mekkora vagyont költött szivarra, ruhákra, utazásokra, pezsgőre, autókra.

Ahogy a kötetben az időben haladunk előre, ennek is kiderül az oka: kompenzálásról van szó, ellensúlyozandó, hogy a politikus dacolt a kihívásokkal, őrlődött politikai döntésein, a feszültséget pedig így vezette le. Azt azonban sosem felejtette el, hogy honnan jött: öt évvel apja halála után úgy forgatta a pénzt, hogy mai árfolyamon számolva már egymillió fontos bankszámlával rendelkezett. Ám nem sokkal később fordult a kocka, jött az adósságlavina.

A szerző rámutat: Churchill hivatali munkájában és pénzkezelésében egy közös van, mégpedig a kockázatvállalás. A kezdeti spórolás a politikus ötvenes éveire már rég a múlté, hiába a feleség, négy gyermek, mégis 2,5 millió fontnyi deficitet sikerült felhalmoznia. Az író megjegyzi: Churchill számláit tanulmányozva ennyi rossz és mindent egy lapra feltevő döntéssel sosem találkozott. A megfontolt fiatal Churchillből idős korára komplikált, megfejthetetlen elmeállapotú, megfáradt, olykor depresszív, adót is megkésve vagy egyáltalán nem fizető, beteges világpolgár lett. Borítékolható, hogy a XX. század egyik politikai ikonjáról alkotott kép a kötet végére megváltozik. Hogy kinek és hogyan, az egyéni döntés, ugyanis a szerző rafinált módon nyitva hagyja az olvasónak az állásfoglalás lehetőségét, figyelve arra, hogy nyíltan még véletlenül se befolyásoljon senkit.

(David Lough: Nincs több pezsgő – Churchill és a pénz. Lázár János és Csepreghy Nándor kiadása, Budapest, 2020, 528 oldal. Ára: 5999 forint)