Hobo: Voltam kommunista zsidó, most nacionalista fasiszta lettem

Megjelent Hobo Rejtő Dekameron című hangoskönyve. Tíz Rejtő Jenő figura, tizennégy dal és Korcsmáros Pál legendás rajzait idéző képregény. Földes Lászlóval legújabb műve mellett beszélgettünk a közelmúltban elhunyt zenészbarátokról és arról, bélyeget jelent-e, hogy a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház tagja?

2020.12.09. Budapest Hobo, Földes László Fotó: Kurucz Árpád

– A Dekameron, mivel most itt a koronavírus, mondhatni kézenfekvő, amennyiben párhuzamba állítható Boccaccio 1348-as firenzei pestisjárványkor írt regényével. De miért éppen Rejtő figurái a főszereplők?

– Egészen kis korom óta rajongok Rejtőért. Tizenkét-tizenhárom lehettem, amikor először olvastam a nagybátyám háború előtt kiadott példá­nyait. Pár éve a kisebbik lányomnak, aki irodalom szakos, összevásároltam az összes Rejtő-regényt, valamint a Korcsmáros Pál egykor a Fülesben publikált, majd az unokája, Korcsmáros Gábor és Garisa H. Zsolt rajzoló által felújított, kiszínezett képregényeit könyvalakban.

– Ezek szerint már tervezte a Rejtő-feldolgozást és kapóra jött – ha szabad ezt mondanom – a járvány?

– Nekem nincsenek terveim. Kitalálok egy csomó dolgot, amikre aztán rendszerint nem jut időm. Már most két évre előre megvannak a feladataim. Mivel ez az irgalmatlan, bezárt állapot ránehezedik az emberek lelkére, ezért én, aki annyi vadságot, dühöt, pimaszságot, gúnyt zúdítottam rájuk, elhatároztam, hogy megnevettetem őket.

Így jutott eszembe, mi lenne, ha megjelennének 2020-ban, Magyarországon Rejtő figurái.

Beugrott a Boccaccio-mű, amit még az egyetemen elég alaposan tanítottak, illetve rengetegszer láttam Pasolini filmjét, az Ezeregyéjszaka virágaival és a Canterbury mesékkel együtt. Ripacs vagyok, ezért szerencsém is van, az egyik Rejtő-regény címe: Vesztegzár a Grand Hotelben, nekünk pedig van ilyenünk a Margitszigeten. És akkor összeállt: a tíz figura repülőn utazik, elakad Budapesten a koronavírus-járvány miatt, és berakják őket a hotelbe, ahol a karanténban, másként vesztegzárban elővezetik saját történeteiket.

– Miért pont ezt a tíz Rejtő-figurát választotta, akik között, bevallom, akadt számomra ismeretlen.

– Épp Rejtő miatt lettem gyerekkoromban névmániás. A különleges neveket egész életemre megjegyeztem. Mint például a Salgótarjáni Bányász futballcsapatának ötvenes évekbeli csatársorát: Bablena, Jedlicska, Csuberda, Opova, Taliga, a tartalék pedig Kupcsulik. Rejtő pedig olyan neveket talált ki, mint mondjuk Zwillinger Lola…

„Nekem szimpatikus az, ha valakinek nem tetszik valami, akkor föllázad, de ha hátulról fújják neki, mit csináljon, az már másik történet.” Fotó: Kurucz Árpád

– Éppen ő az egyik, akire nem emlékszem egyetlen regényben sem.

– Mivel őt csak megemlíti Vanek úr Gorcsev Ivánnak A tizennégy karátos autóban. Szokták mondani, hogy posztkommunista a humorom, lehet, mindenesetre Gorcsev Ivánból elvtársat csináltam.

– Szerepel a műben egy kapitány, aki nem Rejtő-figura…

– Egy ember, aki kihagyhatatlan az életemből, Bill kapitány. Deák Bill Gyula Magyarország egyik jelentős figurája.

– Amikor a kezembe vettem a lemezt, furdalt a kíváncsiság, vajon milyen lesz a zene?

– Nehéz volt.

– Nekem az a benyomásom, mintha a Vadászat folytatása lenne, a szintén teljesen átértelmezett bluesmuzsikával.

– A Vadászaton nincs is olyan igazi blues, a Rejtő Dekameronon szintén mindössze egy akad. Ezekhez a figurákhoz nem illik a blueszene.

– No de, az egész anyag hangulata egyértelműen bluesos.

– Igen, mert a vásári kikiáltó gyalázatosan ripacs modorában felelget az énekre. Azért sikerült, mert nagyon közel van a zene a szöveghez.

– Nem lehet elmenni a közelmúlt tragédiái, Benkő László, Mihály Tamás és Balázs Fecó halála mellett. A Hobo Blues Band nem keveset köszönhetett az Omegának.

– Az ORI-vizsgát, ami nélkül nem lehettünk profi zenészek, úgy tettük le, hogy 1979-ben Benkő Laci bement az ORI-ba (Országos Rendezőiroda), s azt mondta, nem csinálják végig a 68 előadásos turnét, ha a HBB nem kap ORI-vizsgát. Megkaptuk. De már tíz évvel azelőtt, a Lepkék, virágok nevű, négy koncertet megélt, Rolling Stonest játszó zenekarom felléphetett az Omega előtt az E-klubban. Amikor az ­1979-es turné tatai állomásán énekeltem a Szimpátia az ördöggel című Stones-nótát, magyar szöveggel, hogy

„Nekem minden zsaru bűnöző és minden bűnöző szent és a fej a farok, mert én Lucifer vagyok”, a rendőrök lefújtak könnygázzal, rám eresztettek két kutyát szájkosárral, aztán péppé vertek. Benkő Laci szabadított ki. Sőt másnap panaszt tett a rendőrségen, amiért megvertek.

– A Korálnak szöveget írt, a Hazafelé című 1975-ös Balázs Fecó-dalhoz.

– Még két dalt írtunk közösen, de azok nem maradtak fenn. Neki saját szövegírója volt, Horváth Attila. Ő teljesen más stílusban alkot, mint én, ráadásul nem írja meg előre a szöveget, amikor még nincsen kész a zene.

– A Korálnak van egy Fekete bárány című száma, a HBB pedig egyike volt a Fekete Bárányoknak. A P. Mobillal és a Beatricével tartották a Hajógyári-szigeten, 1980-ban az azonos című koncertet. Most az egykori fekete bárány a Nemzeti Színház tagja. Ki gondolta volna, hogy így lesz?

– 1978-ban, amikor középiskolai tanárként megalapítottam amatőr zenekaromat az egykori Ikarusból, amivel bluesokat, Stonesokat játszottunk magyar fordításomban, nem gondoltam, hogy befutunk, hogy lemezünk lesz. Az irodalom, a vers közelebb állt hozzám, bölcsészhez. József Attila Nagyon fáj című versében megfogott a strófa: „pénzt hoz fájdalmas énekem / s hozzám szegődik a gyalázat”. Úgy éreztem, ez én vagyok, csak nem tudom így megírni, ezért elhatároztam, előadom a magam módján.

A Nemzetiben sem játszom mint színész, mert nem vagyok az, nem kellett stílust váltanom. A saját darabjaimban szerepelek.

A Ballada a két sebzett hattyúról – a Marina Vlady és Viszockij keserves szerelméről szólóban – a káprázatos Szűcs Nellivel, a Föltámadás szomorúsága Ady-estben, ami Fekete-Kovács Kornél zenéjével megy, a Halj meg és nagy leszel önéletrajzi munkában, a Hé, magyar Joe-t pedig éppen most rögzítjük több kamerával.

– Nyilván Vidnyánszky Attila hívta a Nemzetibe, akivel régi a munka- és a baráti kapcsolata. Nem került önre pecsét a Vidnyánszkyt az SZFE miatt ért nemtelen támadások miatt, s mert a Nemzeti Színház tagja?

– Dehogynem. Pedig én független vagyok. A Hé, magyar Joe-ban elhangzik az Új Magyarország című szám, ami nem simul a hatalomhoz. Nem konkrétan csak a mostanihoz, mert nekem minden hatalommal mindig bajom volt. Ha a számot Vidnyánszky Attila cenzúrázta volna, akkor azonnal kilépek, de fel sem merült semmi ilyesmi.

Voltam én már kommunista zsidó, most nacionalista fasiszta lettem. A sok tornából fölmentett nem tudja, mi az igazi tüntetés, az igazi balhé, amikor ’90 előtt lefújták a közönségünket könnygázzal, szétverték a koncertünket vagy megvertek engem.

Nem tudom, kinek van igaza a színművészeti egyetemen. Nekem szimpatikus az, ha valakinek nem tetszik valami, akkor föllázad, de ha hátulról fújják neki, mit csináljon, az már másik történet. De, hogy ebben az esetben ez így történt, azt én nem állítom és nem is tudhatom, hiszen annyi hazugság kering a levegőben. Az én zenekaromban mindenféle származású, gondolkodású muzsikusok játszottak és játszanak ma is, de sosem volt gond, összetartott minket a zene szeretete.