A képes levelezőlapok kora a millennium évében kezdődik, legalábbis ekkor adták ki az első ilyen levlapokat. Kezdetben még el is kellett magyarázniuk a forgalmazóknak, hogy miért jó, ha a képes levelezőlap képes felére nem lehet írni, hanem azon egy gyönyörű szép erdélyi havas, tátrai fenyves, fiumei tengerpart látható. Aztán nagyon hamar népszerű lett ez a postai üzenetforma, amelynek elterjedését a postai szolgáltatás javulása is segítette. A századfordulón keletkezett magyar nóta egyik sora is árulkodik erről: „Nem elég a babájának képes levelező lapra.” Az 1925-ig tartó időszak volt a képes levelezőlap aranykora. Az utazgató, turistáskodó emberek szükségesnek tartották, hogy ilyen lapon tudassák szeretteikkel, merre nyaraltak, teleltek, hol töltötték az időt. Sok ilyen lap tanúsága szerint még attól sem tartózkodtak, hogy a levlap képes felére írjanak. „Itt jártam én”, „E helyről gondoltam Rád”, „Ezzel a gőzössel hajókáztam”.
Történetek magyar festőzsenik kalandos úton megtalált műveiről
Megjelent a Kieselbach Galéria könyvsorozatának legújabb, reprezentatív darabja.