„Időkapszulákat készítettünk. Leveleket, amelyeket csak harminc év múlva bonthatunk fel, barátsági fogadalmakkal és jóslatokkal a jövőnkre vonatkozóan. Az ő esetükben egész jól beigazolódtak. Mindketten ahhoz mentek feleségül, akit már akkor a jövendőbelijüknek gondoltak, és olyan nevet adtak négy-öt gyereküknek, amilyet elterveztek. Boris María, Xavier Antonio. De mind Quena, mind Conchi meghalt a forradalomban, jóval mielőtt eljött volna a boríték felnyitásának ideje. A rám vonatkozó jóslatok mind tévedtek. Férjhez mentem és gyerekeim is lettek, míg a jóslat szerint egyedülálló újságírónak kellett volna lennem, aki egy lift nélküli házban lakik, valahol Manhattanben. Igaz, most egyedül élek egy lift nélküli házban”, olvashatjuk Lucia Berlin – a valaha élt egyik legnagyobb novellista! – Útvonal című elbeszélésében.
A népművészet itt nem formalinba áztatott csontváz, hanem maga a lüktető élet
Novemberben folytatódik az Élő hagyományok ünnepe.