Az első csodálkozáson túllépve mindjárt itt a másik, hiszen a szokásos nagylemez formátum helyett egy jóval kisebb, tizenhét és fél centiméteres átmérőjű korongon, negyvenötös fordulaton lejátszható hangzóanyagot vehet kézbe az érdeklődő a Futurama együttestől. A tapasztaltabb öreg rókák azonnal vágják a megfejtést: ez bizony egy SP, közismertebb nevén kislemez, amelynek kétoldalas barázdái, mint tudjuk, egy-egy hangfelvételt képesek tárolni. Ha meggondoljuk, hogy a hazai rockzenei kislemezkiadványok sorát minden valószínűség szerint még 1992-ben Nagy Feró – A felkelő Nap háza című feldolgozása zárta, a gyűjtők szíve mindjárt nagyot dobbanhat: a hagyományos korong nagyjából másfél évtizede tartó reneszánsza óta, valamint az említett utolsó minivinil megjelenését követő huszonnyolc esztendő elteltével, itt az első újkori kislemez! Miután idehaza – nyilván üzleti okokból – eddig nem mertek ilyen jellegű vállalkozásba fogni, kijelenthető, bátor kezdeményezésével ismét nagyot dobott a Moiras Records. Mert az eddigi visszajelzések, valamint kereskedelmi mutatók arról árulkodnak, hogy a Futurama együttes alaposan megkésett kislemeze után élénk érdeklődés mutatkozik.
Megkésett kislemezt emlegettünk – jogosan. 1968-at írtunk, amikor az öt esztendővel korábban, egyetemi beatzenekarként indult, többszöri tagcserén átesett formáció bebocsátást nyert a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdiójának kapuján. Ennek jelentőségével csupán azon hatvanas-hetvenes évekbeli előadók, illetve zenekarok lehettek tisztában, akik bőrükön érezték az Aczél György–Bors Jenő–Erdős Péter által fémjelzett kultúrpolitika intézkedéseinek, vagy éppen a szocialista ipar hiánygazdálkodásának „jótékony” hatásait. A többieknek történelem. Nem csupán a huszonegyedik századi, a mindenható piac törvényeiben szocializálódott állampolgár, de az akkori, csupán szórakozni és kulturálódni vágyó fiatalság is értetlenül állt a pofonegyszerű tény előtt: ha valaki tehetséges, no meg a produkció színvonala is megfelelő, ugyan miért nem örökíthető és vásárolható meg hanglemezen is? Az akkori fiatalok többségének fogalma sem lehetett a mindent meghatározó három „T” (tiltás, tűrés, támogatás) szocialista kreálmányú bunkósbotjáról, amelynek a kezdetben egy komplett műfaj itta a levét. Ugyanis a hatvanas évek elejétől módszeresen hazánkba szivárgó beat muzsika megjelenésekor még javában tiltott volt, néhány év elteltével azonban átevezhetett az elviselhetőbb tűrt kategóriába. A különböző híradások lázadónak minősített, „Coca Cola-mámorban fetrengő, beatzenére rángatózó” nyugati fiatalokról szóltak, akiket elrettentő példaként citáltak a szocialista társadalom elé. A vasfüggöny résein (értsd: kamionosok által becsempészett, nyugati rokonok által küldött, vagy épp a feketepiacon beszerzett) beszivárgó friss, vagy kevésbé friss hanglemezek, s ezzel a beatzene iránt mutatkozó társadalmi igény olyan nyomás alá helyezte a hazai kultúra irányítóit, amelyet egy idő után kénytelenek voltak kezelni. Ugyanakkor a tumultuózus koncertjelenetektől, esetleges rendbontásoktól tartva az élő rendezvényeken szigorú rendszabályokat léptettek életbe, emellett a fiatalság beatzene iránti kultúrigényét is igyekeztek kordában tartani. Amit egyik kezükkel nagyvonalúan adtak, a másikkal igyekeztek visszavenni.
