Joós Kata hazaköltözött a globalizálódó Egyesült Államokból

A nyolcvanas évek közepén, harminckét esztendős korában döntött úgy, hogy kiköltözik az Egyesült Államokba, mivel a szocializmus nem kedvezett sem a szabadságvágynak, sem pedig a művészi önkifejezésnek, pedig Joós Kata életének már akkoriban is ez volt a két csapásvonala. Közel három évtized alatt filmbe illő események sora zajlott le mind a magánéletében, mind pedig karrierje terén, ma mégis újra itthon él és alkot.

Joós Kata festőművész és modellje
Fotó: Peter H. Rosen

„Magic – vagyis varázslatos – vagy” – mondta neki egy helyi grafikus, aki bemutatta annak az angliai származású férfinak, aki még aznap este meg is kérte a kezét. Férjével hét éven keresztül hajózott az Atlanti-óceánon és a Karib-tengeren, miközben az alkotómunkát sem hanyagolta. Utazásai során művei megjelentek Texas, Louisiana, Alabama és Florida különböző galériáiban, sőt a Bahamákon és a Dominikai Köztársaságban is. Miamiban úgy híresült el, mint a festőnő, aki mozgó hajón alkot. Igazán azonban nem tudta kibontakoztatni művészetét, mert ahhoz sehol nem időzött eleget. St. Martinon vált biztossá számára, hogy egyetlen igazi szerelme van, mégpedig a művészet. Így elköszönt a vándorélettől, azzal együtt a férjétől is, és stúdiót bérelt a szigeten.

Az újabb változást egy természeti katasztrófa hozta meg a Luis hurrikán képében, amely után két hónapig sem víz, sem áram nem volt a szigeten. Joós Kata végül a Hawaii-szigeteken kötött ki, ahol olyan neves hotelekben dolgozott rezidens művészként évekig, mint a történelmi King Kamehameha vagy éppen a Marriott. Mint mondja, itt talált igazán magára a művészetben.

– Voltak ugyan gyűjtőim és rengeteg megrendelést kaptam, de a hírnév soha nem érdekelt. Egy óra alatt bárkit lefestettem, és rájöttem, hogy ezzel boldoggá tudom tenni az embereket.

Mivel soha nem bírta a kötöttséget és a korlátokat a művészetben, a nagyobb galériák ajánlatait elutasította, ahol – mint mondja – rabszolgaként dolgoztatják az embert, megmondják mit, hogyan és mivel fessen, és apró galériákkal szerződött a hotelbéli munka mellett. Úgy véli, meg kellett elégednie egy kisebb nyereménnyel az élet nevű játékban, mivel a becsületes utat választotta. Ez az út pedig végül visszavezette Magyarországra.

Tizenöt éven keresztül halogatta a hazatérést, ugyanis művészként megtalálta a helyét, azonban egyre több jel utalt arra, hogy változóban van a világ, és a változások nem jó irányba mutatnak.

Az utolsó lökést egy szentmisére igyekezve kapta, amikor valami megcsípte a fűben. A sokszoros, de minduntalan hatástalannak bizonyuló antibiotikumos kúrák, majd a gyógyszeres kezelésekből adódó szövődmények döbbentették rá, hogy végérvényesen elérkezett az ideje a hazatérésnek. A kezelések alatt tapasztalta meg saját bőrén, hogy a gyógyszeripar a világ legnagyobb üzlete, és a gyógyszergyárak nem az egészség visszaállításában érdekeltek, ugyanis abban nincs pénz.

Beszélgetésünk végén érdekes párhuzamot von az egészségügy és a modern művészet, valamint a műkereskedelem között. Ahogy az emberek gyógyszerezése, úgy a mai hivatalos művészet sem szól már másról, csak hogy minél többet lehessen keresni vele, miközben nem veszik észre, hogy ha így folytatják, a klasszikus művészet el fog tűnni. Régen a művészet elválaszthatatlan volt Istentől, a vallástól, már az ősember ábráinak is a hit volt az alapja. Joós Kata szerint ma éppen az ellenkezője érhető tetten; a modern kori művészet nem a szépségről, a harmóniáról, a lélekről szól, hanem egyenesen ördögivé vált.

– Ma minden az eredeti kultúra, a régi civilizáció teljes letiprásáról és tönkretételéről, történelmünk semmibevételéről szól.

Mint mondja, ez a folyamat nyugaton sokkal előrehaladottabb; a művészettörténetről még a hivatásosaknak sincs fogalmuk, az istenhit pedig már nyomokban sem fedezhető fel az alkotómunkában.

– Akkor már inkább a portréfestészet, mint hogy eladjam a lelkem – hangzik az egyszerű summázata egy művész korántsem egyszerű élettörténetének, aki – saját bevallása szerint – akárhol is élt, a hazaszeretet mindig benne buzgott.