A mai nézőnek is sokat mondhat ez a film. Ha ugyanis kevésbé figyelünk a társadalmi közegre, és azt gondoljuk végig, hogyan oldja meg Simon a kétségkívül nehéznek tűnő problémáját férfiként, akkor egy olyan kép körvonalazódik, amely mindig is jellemező volt a férfiakra. Először segítséget kér, de nem kap. Aztán amikor végül egy nő mégis segítene neki, mert szereti, akkor az már nem kell, mert túl nagynak gondolja az árát. Ezért először kisebb bűncselekményekbe kezd, de egy nap alatt olyan mélyre jut, hogy szinte nincs is olyan bűn, amelyet nem követ el. Elkezd ész nélkül rohangálni, kapkodni, egyre többet és többet akar. A nap végére már mindent. Pedig ha a szeretett nő (Udvaros Dorottya egészen tündöklő játékával) segítségét elfogadja, nem pusztul bele. De a férfi mindig is a maga feje után megy. És az esetek döntő többségében ész nélküli rohanásba kezd. A Dögkeselyű erről is szól, bosszú vagy önbíráskodás ide vagy oda. Mi, nézők pedig arra gondolunk, hogy Simon gyermeke mennyivel boldogabb lenne az apjával, mint a temérdek pénzzel apa nélkül. Másrészről meg nagyon nehéz boldogulni egy elátkozott világban egyedül.
A film egy rövid részletét itt megtekinthetik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!