Júlia és a házi kenyér

Operett- és musical-énekesnő, kiváló szakács, hobbija a kenyérsütés. Szívesen lennék a szomszédja. Hogy miért? Az interjúból kiderül. Palotás Ágnessel beszélgettünk.

2021.01.27. Budapest Palotás Ágnes, operett énekesnő, kenyérművész Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

– Mikor állt utoljára színpadon?

– November elején egy operettműsorban, illetve karácsonyra készítettünk egy felvételt a keszthelyi idősek otthonának. Minden évben ellátogatok hozzájuk, nagyon kedvelem az ott élőket. A járvány miatt nem akartuk cserben hagyni őket, ezért rögzítettünk nekik egy operettműsort, amelyet levetítettek nekik az otthonban.

– Somogyi lány, Marcaliban született, évek óta Budapesten él. A családjában foglalkozott valaki komolyan művészettel?

– Senki. Anyukám és a nagymamám nagyon szereti az operettet, a népdalokat, a magyar nótát. Gyerekkoromban állandóan ezeket a dalokat hallottam. Egy ideig próbáltak másfelé terelgetni, ezért közgazdasági szakközépiskolába mentem, de érettségi után már támogatott a család, hogy a Shakespeare Színművészeti Akadémián kezdjem el az operett-musical-színész szakot. Sokat köszönhetek Gencsy Sári operaénekesnek, a mesteremnek. Ahogy ő, én is koloratúrszoprán vagyok. A pályámat Kaposváron, a Rockszínházban kezdtem, majd a Tapolcai Musical Színpad tagja lettem, ahol szép szerepeket kaptam. A Rómeó és Júlia című musicalben a női címszerepet, az Egri csillagokban Cecey Évát, az István, a királyban Gizellát játszottam-énekeltem. Később szabadúszóként – a „vírusmentes boldog békeidőkben” – gálákat szerveztem. Énekes kollégáimmal, táncművészekkel és egy zenekarral nemcsak kis hazánk színpadaira, hanem a világ több pontjára – Svédországba, Szlovákiába, Erdélybe – viszem el nemzeti kincsünket: az operettet. Mindenhol imádják. Berlinbe rendszeresen visszajárunk. Látványos gálákat rendezünk, operett-, opera-, musical-, retró, magyarnóta-előadásokkal lépünk fel. Én szervezem a próbákat, a művészeket, az utazásokat. Szerintem a magyar operettet csak mi, magyarok tudjuk igazán jól előadni. A külföldi művészek is szépen eléneklik, de kell bele az a plusz, a tűz, a szenvedély. Az operett magyar műfaj, hungarikum. Benne van a szívünk, a lelkünk, a bánatunk. Ahogy a német mondja, paprika van a vérünkben.

– 2010-ben a Kálmán Imre nemzetközi énekversenyen első helyezést ért el. Szervez, rendez, járja a világot. A szakmájában mit szeretne elérni, az ön számára mi a csúcs?

– Ha az ember dolgozhat. Ha a fellépéseinken a nézők jól érzik magukat, és előadás után mosolyogva távoznak. Egyszer egy idős hölgy járókerettel érkezett, majd a végén a keret nélkül indult el. Úgy szóltak utána. A színháznak és a zenének gyógyító hatása van.

– Miért éppen két évvel ezelőtt kezdett el kenyeret sütni?

– Lelki terápiaként indult. Valamiről szerettem volna elterelni a figyelmem, majd óriási szerelem lett belőle. Az első kovászos kenyerem hatalmas csalódást okozott, amin meglepődtem, mert imádok a konyhában tevékenykedni, szinte bármit el tudok készíteni. Természetesen ott is magyarosan, operettes lendülettel mozgok. Ma már persze tudom, hogy miért nem sikerült az első kenyerem. A kovász liszt és víz keveréke, hosszabb érlelési folyamat eredménye. Le kellett lassulnom hozzá, mert a kovászos kenyér készítését nem lehet elkapkodni. Türelemre nevelt. Kovászból bármit lehet készíteni, most éppen pozsonyi kiflit sütök. Mivel receptek írásával is foglalkozom, mindig átdolgozom az ételek leírását. A pozsonyi kifli is alakorlisztből készül.

– Mi történt, miután megszületett az első jó kovászos kenyere?

– Még jobbat akartam! Örök elégedetlen vagyok, mindig újításokon gondolkodom. Festőművész barátaim tavaly nyáron meghívtak egy bográcsos kerti partira. Gondoltam, vicces lenne, ha festenék nekik a kovászos kenyérre. Óriási sikere lett, ami lavinát indított el. Azóta finomítottam a technikán és a festék, a természetes színezőanyagok összetételén. A barnát kakaóval érem el, azonkívül használok paprikát, kurkumát, céklaport, néha aktív szenet oldok fel. Vékony ecsettel aprólékos mintákat készítek a kenyérre. Stilizált magyar népi motívumokat használok, virágmintákat, leveleket, indákat.

– Tud erről valakivel beszélgetni, van még, aki ezzel foglalkozik?

– Úgy tudom, én vagyok az egyetlen, aki kenyeret fest. Ünnepekre, alkalmakra feliratokat is szoktam készíteni, de sütöttem már névre szóló kenyeret is. Diabetikusokkal és élelmiszermérnökökkel szoktam beszélgetni, mert nagyon érdekel, hogyan élnek és hatnak a baktériumok és a gombák. Állan­dóan ezekről olvasok, kutatok, a külföldi oldalakat is bújom. Talán egyszer kiadok egy könyvet mindarról, amit eddig megtudtam.

Palotás Ágnes: A teljesen sima, fehér kenyér szerelmese vagyok. Fotó: Kurucz Árpád

– Hol talál rá ilyen receptekre, mint például „sült diókrémes, narancsos, baracklekváros babka százszázalékos alakorlisztből”? Egyáltalán mi az a babka és az alakor?

– A babka a jeruzsálemi kalács néven is ismert sütemény. Autentikusan aszalt gyümölcsöket kevernek össze olajos magvakkal. Sűrű krémmé darálják, majd a tésztára kenik, feltekerik, és a hosszú rudat kettévágják. Ez a tésztarúd a babka. Az alakorliszt ősgabona, nagyon különleges liszt. A babkához finom baracklekvárt adtam, természetesen házit, amelyet anyukámmal főztünk be.

– Kik azok a szerencsések, akik ezeket a finomságokat megkóstolhatják?

– A családom és a szomszédaim. Ha tanfolyamot tartok, sok kenyér megmarad, s azokat átviszem nekik. Mindig szívesen fogadják.

– Irigylem őket. Hány kenyeret sütött eddig?

– Ezret biztosan. Majdnem mindennap sütök, előfordul, hogy többet is.

– Melyik a kedvence?

– A teljesen sima, fehér kenyér szerelmese vagyok. Az a legjobb a világon! Foszlós a belseje, finom ropogós a héja. Kicsit langyosan megszegve, ezzel-azzal megkenve…