Öntudatosan harsogó dekadencián történelmi és kultúrtörténeti bosszút álló, lendületét vesztett, romokban heverő normalitás. Az urbánus ember és a széteső családok kollektív halálsikolya. Röhögve bugyborékolunk át a kultúránk romjain kibontakozó haláltáncba Cserna-Szabó András Extra Dry című regényében, aminek egyetlen hibája – persze ezt jó ideje nem szokás hibának tekinteni – a bármiféle feloldás teljes mellőzése. Amúgy – vagy éppen ezért is – tökéletes kortünet. Legalábbis annak, akinek nem volt még elég az, amit amúgy is kap az úgynevezett valóságból, és aki újabb pofonokra vágyik – vagyis napjaink fátyolvilágának újabb, éles és pontos summázatára.
Szétesőfélben lévő család, orgiába torkolló leánybúcsú, szürreális rémálomba forduló utazások – a valóság vagy a mindennapok felőrlő monotóniája, vagy az azokból való kiszakadás káosza a képzelet segítségével… De még ez a képzelet sem a miénk, hanem másoké. A megcsalt, megszégyenült családfő fölszabadulásának-bukásának története egy (illetve több) kicsavarva reprodukált történet – oly korban élünk hát a könyv szerint, mikor az ember már egy saját történetet sem képes összegereblyézni magának.
Mikor a főhős az apósával együtt teljesen esetlen és amatőr módon (a túszok sakkban tartására szolgáló baltán még ott az áruház árcédulája) foglyul ejti felesége állandó és alkalmi szeretőjét, majd elhatározzák, hogy megkínozzák őket, semmi önálló ötletük nincs. Végül az apósnak eszébe jut kedvenc könyve, Ivo Andrić regénye: „Alikám, itt van a kérdésre a válasz! A Híd a Drinán! A törökök megkínoznak benne valami szerbet, aki szabotálja a híd építését. A cigány kínzómester műve az egész. Én olvasom, te csinálod, rendben? Gyerekjáték lesz az egész!”
És a két, kabaréba illően szerencsétlen emberrabló és gyilkos csakugyan reprodukálják a könyvben olvasható kínzási és karóba húzási jelenetet. Ez persze csak a jéghegy csúcsa, tulajdonképpen az egész regényben azt tapasztaljuk, hogy minden egyes szereplő valamilyen kulturális, popkulturális kód segítségével határozza meg magát és világban való helyzetét. Ezek a kódok és utalások pedig csak úgy hemzsegnek, szabadon, rendszertelenül, esélyt sem adva bármiféle összefüggés föltárásának lehetőségére: imádkozó sáskák idéznek Kantot és Schopenhauert, Hófehérke, Csipkerózsika, Juliska és a többiek isznak örökké kárhozott lelkekként a Tükröm-Tükröm nevű erdei kocsmában, folyamatosan szól valami zene Led Zeppelintől Karel Gottig, és persze dől a mindenféle nemes és nemtelen ital, legfőképpen a Hungarian Extra Dry nevezetű pezsgő.
