A páratlan különlegesség József Attila kézzel írt, pár soros verse, amit a költő 1935. március 8-án vetett arra a papírra, amely árverésre kerül. Ez az első, ez idáig ismeretlen Edit-vers. József Attila szerelmi lírájának ihletőit nyomon követi az irodalomtörténet, mindenekelőtt Valachi Anna. Két utolsó reménytelen szerelme, két pszichoanalitikusa, Kozmutza Flóra és Gyömrői Edit. Az utóbbihoz írt legismertebb alkotása a Nagyon fáj. „Hallja, mig él. / Azt tagadta meg, amit ér. / Elvonta puszta kénye végett / kivül-belől / menekülő élő elől / a legutolsó menedéket” – írta a fájdalmas sorokat 1935 végén József Attila.
A tanácsköztársaság felszámolását követően Bécsbe menekült, kommunista Gyömrői Edit Berlinben folytatta pszichológiai tanulmányait. A költő viszonzatlan szerelme miatt késsel támadt az analitikusra, féltékenységében pedig bokszerrel annak vőlegényére.
A kézirat sorsa hasonlóan mozgalmas. Barta Istváné volt. Barta István pedig a költő barátja volt. A bankvezető barátról több versében megemlékezett József Attila (Egy ifjú párra, Harag), s több kötetet dedikált neki, beragasztott kézirattal. A most kalapács alá kerülő Edit-vers-kéziratot 1945-ben a rendőrség kobozta el tulajdonosától, akit kisvártatva málenkij robotra hurcoltak.
Az elkobzási igazolás megtalálása illeszkedik az eddigi, fordulatokban gazdag históriához, amennyiben dr. Ballagi Mór Új teljes magyar és német szótárából került elő. Egy olyan szótárból, amelynek dedikációja elárulja, hogy az Arany János ajándéka volt egykor.
Tallózzunk tovább a különleges kínálatban! A József Attila-kézirat mellett a tételek közt fellelhető Radnóti Miklós első kötete, a Pogány köszöntő című. Az aláírt és számozott könyv az annak idején kis példányszámban megjelent bibliofil kiadás egyik példánya. Radnóti mellett az illusztrátor, Túri-Tauber Vilmos kézjegye szintén szerepel a kötetben.
Gárdonyi Géza A kékszemü Dávidkáné című kisregénye az Egri csillagokhoz hasonlóan a török időkről mesél, s egy nagykőrösi boszorkányper alapján írta a szerző, aki az első kiadását Werner Adolf Vilmos ciszterci szerzetesnek, irodalomtörténésznek dedikálta. Vele Gárdonyi egri tartózkodása alatt rendszeresen találkozott. A szerzetes egyike volt azoknak, akik utoljára beszélhettek az íróval, s egyike a Gárdonyi Géza Társaság alapítóinak.