A tárcaíró nem szereti az öncélú művészkedést. Soha nem is szerette. Évtizedeken át gondolkodott, sok alkotóval beszélgetett is erről, mármint hogy kifejezetten káros egy társadalomra, ha egy alkotó öncélúan művészkedik, de csak néhány éve körvonalazódott az a válasz, ami teljesen logikus és megnyugtató. Mármint a tárcaírónak. Fiatalabb korában, ha nem is rajongott érte, de nem vetette meg annyira az öncélú művészkedést, mint manapság. Akkor szódával elment, ma már szódával se megy el. A boros hasonlatról az is rögtön eszébe jutott a tárcaírónak, hogy ma már, ha nagyon különleges alkalomkor iszik is egy pohár bort, akkor az csak igazán jó bor lehet. Úgyhogy nemcsak a művészkedés nem megy el szódával, hanem ma már szinte semmi nem megy el szódával. A tárcaíró ugyanis eljutott élete kétharmadához (legalábbis reméli a tárcaíró, hogy van még legalább egyharmadnyi ideje), és mindenből inkább a kevesebbre törekszik, de az legyen igazán jó minőség. Úgyhogy még a szóda se megy el szódával, a műanyagpalackozott, buborék nélküli szénsavasnak eladott termékeket se issza, akkor inkább egy nagy pohár jó hideg csapvizet. Ami egyébként tisztán, szörpök nélkül a legegészségesebb. Amióta a tárcaíró egy elég szigorú cikk hatására elhagyta a szörpöket a csapvizes poharából, nemcsak jobban érzi magát, de rájött arra is, milyen finom íze van a víznek. Pontosabban arra jött rá, hogy még a víznek is van íze. Amúgy is megfigyelte magán, hogy amióta egyre idősebb, a letisztultabb, kevésbé erős ízeket szereti.
Nagyon csalóka a földgömb, a szárazföldek hetven százaléka teljesen alkalmatlan az emberi életre
A Poétikon e heti adásának vendége Kertész Dávid író, publicista volt, akivel az emberi faj fennmaradásának esélyeiről, titokzatos lényekről, abortuszról és A keresztúri vámpír című könyvéről beszélgetett Viola Szandra.