Trianon, Debrecen és Ady Endre – tárlaton és könyvben

A tavaly óta megnézhető kiállítás mellett nemrégiben látott napvilágot Lakner Lajosnak a könyve, részben ugyanebben a tárgykörben.

A debreceni Trianon kiállítás Fotó: Déri Múzeum

Gazdagon emlékezett meg a debreceni Déri Múzeum Trianon tragédiájának centenáriumáról. Emlékkiállítását a tavaszi járványvészhelyzet miatt eleve a virtuális térben rendezte meg. A munkatársak akkor még nem gondoltak arra, hogy még az idén is a virtuális térbe szorulunk. A kiállítás mottója és vezérgondolata Juhász Gyula Trianon című verséből való: „Nem kell beszélni róla sohasem,/ De mindig gondoljunk reá!” (Ha a költő átélte volna a 45 éves, internacionalista időszakot, biztosan az ellentétére fordítja az első mondatot.)

A kiállítás terét egy program segítségével alakította ki Korompai Balázs, Ősz Attila és Váradi Katalin. Egyaránt lehet benne szabadon barangolni és élni a virtuális tárlatvezetés lehetőségével. A középpontban a helyi jelleg, Trianon sok debreceni vonatkozása áll, de országos kitekintéssel.

A debreceni Trianon-kiállításon térképek, archív fényképek és egyéb részletes információk segítik a látogatót
Fotó: Déri Múzeum

A tárlaton három fő egység bontakozik ki a szemlélő előtt. Az első társadalmi, gazdasági és kulturális veszteségeinkről szól, a második Debrecen két világháború közötti sorsáról beszél (amelynek sok vonatkozása visszavezethető Trianonra), a harmadik a Magyar fájdalom szobrának zaklatott történetét mutatja be. Mint ismeretes, lord Rothermere, a magyarbarát angol politikus két női aktszobrot (Emil Guillaume műve) ajándékozott Magyarországnak. Az egyiket, a csonkolt végtagút Debrecenben állították fel az akkori Magoss György (ma Bem) téren. 1945 után a rendszerváltozásig rejtegették, majd ismét a helyére került. Térképek, archív fényképek és egyéb részletes információk (versek és interaktív elemek) segítik a látogatót a kiállítás megértésében és átérzésében.

A tavaly óta megnézhető kiállítás mellett nemrégiben látott napvilágot a múzeum tudományos igazgatóhelyettesének, Lakner Lajosnak a könyve, részben ugyanebben a tárgykörben, melynek címe: Nézz ránk, Ady Endre! A költő ugyan nem érte meg Trianont, „csak” a háború elvesztését, de korábbi váteszi sorai gyakran szóltak az eljövendő magyar tragédiáról. A könyv első tanulmánya Trianon hosszú távú hatását mutatja be Debrecen történetében.

A történet kezdetén, a századfordulón még Nagy-Magyarországon merült fel először a Nagy-Debrecen gondolata, amely szerint a várost kulturális-regionális központtá kell fejleszteni. E szerepében komoly segítséget tudott volna adni az erdélyi magyarság megerősítésében a román népelem terjeszkedésével szemben. A század elején merült fel először komolyan az egyetem létesítése is. Amikor az elképzelés újból felmerült, megálmodói már Csonka-Magyarországon éltek, de nem tettek le róla a húszas években sem. 1927-ben Klebelsberg Kuno kultuszminiszter karolta fel az ügyet. Ugyanekkor Magoss György és Vásáry István (Vásáry Tamás zenész nagybátyja) polgármestersége idején nagyívű fejlődés indult meg a koncepció beteljesítésére. Az egyetem épületét 1932-ben adták át.

A kötet második tanulmánya debreceni költők irredenta és revízió után kiáltó verseit mutatja be, két – a városban megjelent – antológiájából szemezgetve, míg a harmadik tanulmány e költők verseit, életrajzait idézi fel.