– Rengeteg félelmet, dühöt és bánatot hordok magamban – mondja vallomásában, amely megint csak arról szól, miért lett anorexiás, miért akarja elpusztítani önmagát. Hozzáteszi: „Olyan, mintha ezeket az érzéseket magamban egy dobozba zártam volna.” Arról is szól, hogy nagyon fél kinyitni ezt a belső dobozt, mert azt gondolja, hogy elveszíti az irányítást önmaga felett. Mindebben az a megrázó, hogy ez a lány már régen, tízévesen elvesztette az irányítást önmaga felett. Azt is mondja, hogy betegségének megértéséhez a kulcs a képeiben rejlik. Ami valószínűleg csak nagyon áttételesen igaz. A képeken ugyanis általában szomorú embereket látunk, másrészt ha magát fotózza a lány, akkor meg egy emberi roncsot. Egy elkeseredett tekintetű, szenvedő lányt. Aki hiába vett részt önmagától különböző gyógykezeléseken, mindig visszaesett a halálos betegségbe. A kényszergyógykezelés se hozta meg a hatását. A film vége felé a lány nem, de a néző kezdi sejteni, mi lehetett a baj. Tényleg ott van a fényképeken.
Az Ön-kép még szerdáig látható az interneten a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál programjában.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!