Kár, hogy a végén Rijneveld önkritikát gyakorolt, és „önként” lemondta a munkát (a Meulenhoff kiadó szintén engedett a nyomásnak), hisz ez csak tovább fokozza az őrületet.
A Gorman–Rijneveld-ügy különben sokat elárul a nyugati értelmiség gyengeségéről – hisz ahelyett, hogy értelmiségiekhez méltó módon kiállnának az igazukért, amikor a lincselő tömeg a fejüket követeli, ők boldogan behódolnak nekik.
Így hát milyen garanciája van annak, hogy bármelyik ügy mellett kitartanak vagy bármilyen véleményt következetesen képviselnek, hogyha mimózalélekként rögtön az önfeladást választják? Az ügy óta arra is kíváncsi vagyok, hogy fekete író fordíthat-e fehér írót, illetve ki tolmácsolja majd eszkimó nyelvre Amanda Gorman költeményét.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!