„Létezik egy erdő, amit az ember nem háborgat. Egy erdő, ahol láncfűrészek zaja nem hallatszik. Ahol a fák évszázadokig élhetnek, és végül ugyanott válnak földdé, ahol megszülettek.” A narrátor, Für Anikó hangja szinte simogatja a lelket, ahogy belekezd a történetbe, amelynek főszereplője – annak ellenére, hogy számtalan mellékszereplő is felvonul – a bükk, amely mint a Föld legősibb teremtményei közül való a fák képviselője: érez, értelmez és kommunikál, veszélyre figyelmeztet, elriaszt, vagy szerelemre hív – a maga módján. Képes arra, hogy a gyökérszőreihez csatlakozott gombafonalak szövedéke segítségével akár több száz kilométer távolságra is információt küldjön. Kifinomult kapcsolatrendszere révén az ősi bükkerdő minden fája egyszerre terem, és egyszerre tart – akár több éves – szünetet.
![](https://cdn.magyarnemzet.hu/2024/07/pTS1VtRSA7VNiKeBza3Izu1kvx7BkEYRoIpMFLFSrAU/fill/550/310/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzYwMzczMjBiODI0MDQzNDQ5MzQwNjUyMGEyMDk4NTZj.jpg)
Az öt legjobb Donald Sutherland-film – A testrablók támadása + videó
A sci-fi-horror műfaj egyik klasszikus mozija.