Országh Józseffel nem is az volt a legnagyobb „probléma”, hogy független kutatóként elméletei összeegyeztethetetlenek voltak a ma elfogadott módszerekkel, hiszen a törvényi szabályozás által könnyen el lehet gáncsolni az alternatív megoldásokat. Jó példa erre az a belgiumi eset, amely során hatósági úton tiltották meg egy városrész közösségének, hogy a Teleső rendszert önköltségen kiépítsék.
Nagyobb „gond”, hogy olyan megoldást kínált az Európa-szerte alkalmazott, de fenntarthatatlan ivóvízellátás és szennyvízkezelés helyett, amely alkalmazása a már szabadalmaztatott műszaki megoldásokkal ellentétben egyszerűbb és hatásosabb, de mindenekelőtt olcsóbb.
A haszonorientált vállalatok ugyanis nem érdekeltek abban, hogy a háztartások vízellátása csekély befektetést követően teljesen önállósodjon, hiszen ezáltal a víztisztításban és csatornázásban érdekelt cégek jelentős profittól esnének el.
Ki is volt Országh József professzor? A Műegyetemre járt, de az ’56-os szabadságharcban való részvétele okán, félbehagyva tanulmányait menekülnie kellett az országból. Belgiumban telepedett le, Brüsszelben diplomázott, majd a kémia tudományok doktoraként tudományos kutatásait az Université de Mons-Hainaut-n végezte. A belga kormány megbízására Kongóban egy műszaki egyetem újjászervezését irányította, ahol megtapasztalhatta a vízhiány okozta valós problémákat. Belgiumba való visszatérését követően a mons-i egyetem természettudományi és orvosi karán elektrokémiát tanított. Tizenhárom éven keresztül tagja volt Vallónia Vízügyi Kormánybizottságának, valamint egyik alapítója az Ivóvíz Magyarország Alapítványnak is.

Holisztikus gondolkodása, amely nem a kényelmét és önző érdekeit előtérbe toló embert, hanem az élővilágot, mint egységet – amelynek az ember része és nem ura – helyezte a középpontba, így látta meg az összefüggéseket a vízhiány, a talaj televénytartalmának vészes fogyása, a levegő szén-dioxid-tartalmának növekedése, a vegyi mezőgazdaság hatásai között és mindezekre együtt kínált megoldást.
Felhívta a figyelmet a zöldenergia termelésének veszélyére, amely – ellentéten a hiedelmekkel – nemhogy csökkentené a természeti károkat, de az aktív élőanyag elégetése következtében hozzájárul a klímaváltozáshoz.
A fenntartható vízgazdálkodás mellett tudományos megalapozottságú megoldásokat kínált az ipari állattenyésztés által termelt hígtrágya helyes kezelésére, a cellulóztartalmú ipari hulladékok és melléktermékek hosszú távon is fenntartható értékesítésére, valamint a súlyosan szennyezett régi ipari létesítmények földjeinek a megtisztítására egyaránt.