Extrémfotós a város tetején

Ha nem mozdonyt vezet, akkor szédítő magasságokba merészkedik fotósként. Készített már fényképsorozatot a ködbe burkolózó Budapestről, hidak, házak, templomok, tornyok, még az Országház tetejéről is. Távolba nyúló vagy mélybe zuhanó perspektívái, színvilága és ritka szemszögből elkapott képei népszerűek a világhálón. Fényképein másik nagy szenvedélyét, a vonatokat is megörökíti. Rizsavi Tamással beszélgettünk.

– Amikor néhány órával ezelőtt felhívtam, akkor még mozdonyt vezetett?

– Nem, délután megyek dolgozni. Először Gödöllőre, aztán Nagykátára. A nagypapámnak köszönhetem, hogy megvalósulhatott a gyerekkori álmom, és mozdonyvezető lehetek. Kisfiúként egyik hétvégén a közlekedési mú­zeumba vitt el, a másikon a gyermekvasútra, ahol később hat évig szolgáltam. A Kvassay Jenő Szakközépiskolában tanultam a vasutasszakmát, majd Szombathelyen két évig mozdonyvezető-képzésen vettem részt. Amikor letettem a vizsgát, én voltam a legfiatalabb mozdonyvezető. Jó érzés a vasúthoz tartozni, nem is tudnék elképzelni magamnak szebb hivatást.

– Mit szeret benne a legjobban?

– Hogy minden munkanapomon megnézhetem a napfelkeltét és a naplementét, és azért kapom a fizetésemet, hogy keresztül-kasul bejárjam az országot. Persze nagy felelősség terhel minket, ezt a munkát nem lehet félvállról venni. Van, aki nem szereti a rendszertelen életet, de én éppen azt élvezem, hogy nem unalmas. Mindig más vonalon járok, más típusú mozdonnyal, és útközben rengeteg szép helyet látok. Azért is kezdtem el 2006-ban fotózni, hogy megörökítsem ezeket. Akkoriban az volt a célom, hogy minden Magyarországon közlekedő vonatról legyen egy fotóm. A magaslati pontokról készített képeim egyre népszerűbbek lettek a vasutas körökben. Hét évig autodidakta módon tanultam fotózni, aztán a vállalkozásom miatt elvégeztem a fotósiskolát.

– Hová merészkedett fel először?

– Egy-egy vonatról készült jó fotó reményében fákra és oszlopokra. Úgy akartam elkészíteni a képeket, hogy azok tetszését is elnyerjék, akiket hidegen hagynak a vonatok. Később belevettem a háttérbe valamilyen ikonikus épületet, egy várat vagy a Balatont. Legelőször nem épületre, hanem a komáromi térvilágító torony tetejére másztam föl, aztán a bazilikára és az összes budapesti hídra. Erőfeszítést és lélekjelenlétet igényel – nyakamban a felszereléssel – feljutni a vaslépcsőkön a gyárkémények tetejére. A Parlamentben nagyon izgalmas út vezetett fel a kupola tetejére. Amikor valahová fölérek, először csak körbenézek, és arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt élhetek. Imádom Budapestet! Napfelkelte és naplemente idején páratlanul szép a város. A lakihegyi adótoronyra évente csak egyszer lehet felmenni, amíg karbantartás idejére áramtalanítják. Majdnem egy órát másztunk fölfelé, majd ugyanannyit lefelé. A köd miatt rossz volt a kilátás, de azért sikerült egy-két jó képet lőni.

Erőfeszítést és lélekjelenlétet igényel a feljutás. Rizsavi Tamás extrémfotós az össze budapesti hídra felmászott.

Fotó: Rizsavi Tamás archívuma

Amikor Budapestet ködben fényképeztem, akkor hét napig jártuk a várost, mert vagy túl magasan, vagy túl alacsonyan volt a köd. Ki kell fogni az optimális magasságot és a megfelelő sűrűségű ködöt. És fontos, hogy a nap is éppen akkor keljen fel! Kitartás, türelem és szerencse kell hozzá. A Budapestről készült ködös képeim bejárták az internetet, és megjelentek a New York Timesban, valamint a Daily Mailben is.

– Az ember már csak abba is beleszédül, ha megnézi a hidak vagy a Parlament tetejéről felvett videóit.

– A budai Vár és a Megyeri híd is nagyon izgalmas volt. Amint fölépült a Monostori híd, rögtön fölmentem fotózni. Persze ezekhez külön engedély kell. Nemrég a mozdony vezetőállásából – a Kunszentmiklós és Kőbánya közti úton – 5033 fotóból háromperces videót készítettem. Sokan megnézték, talán azért is, mert látványos, ahogy felvétel közben feltámadt, majd elvonult a vihar.

– Ismer fiatalokat, akik azért lettek mozdonyvezetők, mert olyan lelkesen beszél Rizsavi Tamás a hivatásáról?

– Rengeteg levelet kapok. Amikor csak tudok, válaszolok, és segítek. Sokan írták, hogy miattam próbálják meg, és kérdezik, hogy hol lehet jelentkezni. Elvégeztem a felsőfokú oktatói képzést, így ma már tanítom is a vasútvezetést.

– Fotósként milyen felkéréseket kap?

– Honlapoknak, kiadványoknak, utazási irodáknak dolgozom, néha esküvőkön. Budapesti képeslapokat is kértek már, és vannak, akik otthonra vesznek faliképeket. Beruházásokról készítek fotókat. Három évvel ezelőtt a Puskás Arénát építkezés közben egy toronydaru tetejéről fotóztam, majd miután felépült, bentről, a szerkezet tetejéről. Aztán a két képet összevágtam. Az extrém helyeket szeretem, a városfotózás a kedvencem – és persze a viharfotózás. Ha hírt kapunk róla, a barátaimmal azonnal indulunk vele szembe. Várom is a nyári szezont!

– Külföldön merre járt?

– Svájcot és Ausztriát nagyon szeretem. Fejlett a vasúthálózatuk, és mesés helyeken járnak a vonatok. Szlovéniában a Bledi-tavat fotóztam, közepén egy kis szigettel. Horvátországban a Plitvicei-tavaknál akkor jártunk, amikor minden befagyott. Ritka pillanat. Izlandon a sarki fényt fotóztam. Gyönyörű vidék, de az első három napon olyan rossz idő volt, hogy elő se vettem a gépet. Negyedik este nagyon zöld lett az ég. Hajnali kettőkor kirohantam a hóba, és csak később vettem észre, hogy papucsban futkározom. Nagyon jók lettek a képek. Egy nap a jégtáblára akartam felmászni, de jött egy nagyobb hullám, és belelökött a vízbe. Szerencsére a fényképezőgépem megúszta a kalandot, nem úgy, mint egyszer a Bakonyban. Csillagjárást terveztünk, éjszaka a síkos terepen megcsúszott a lábam a sziklán, és döntenem kellett, hogy én esek le vagy a gépem. Végignéztem, ahogy darabokra tört…

– Hogyan dönti el, hogy egy magas épület tetejéről mit örökít meg?

– Már előre eltervezem a fejemben a képet, aztán ahhoz keresek épületet. Eddig Hongkong volt a legizgalmasabb hely, ahol jártam. Két éve tíz igen tömény napot töltöttünk ott. Engedély nélkül 50-60 emeletes felhőkarcolók tetejére lopakodtunk föl. Előfordult, hogy megjelentek a rendőrök, egyszer majdnem elkapott a biztonsági őr is, de sikerült időben lelépni. Legközelebb a szegedi dóm tetejére szeretnék feljutni, és a San Franciscó-i Golden Gate híd is nagyon izgat. Sok tervem van, de a mozdonyvezetést akkor se hagynám ott, ha jól élhetnék a fotózásból. Szeretném őket párhuzamosan megtartani, és persze mind a kettőt oktatni.

Tekintsenek meg egy összeállítást Rizsavi Tamás archívumából: