Hazatérése, majd felgyógyulása után ismét bekapcsolódott a már diákként, öregcserkészként végzett politikai munkába. A Független Kisgazdapárt és a Magyar Testvéri Közösség tagjaként előbb a nácik és a nyilasok, majd 1945-től a moszkovita kommunisták – „mind a két rablóbanda” – ellen küzdött. Az utóbbiak a köztársaság-ellenes összeesküvés fedőnevű koncepciós perben fegyházbüntetésre ítélték Csicsery-Rónayt is, de 1947 őszén sikerült elmenekülnie, és az Egyesült Államokba emigrált. Washingtonban egyetemi könyvtárosként dolgozott, emellett szerkesztette és kiadta a Hírünk a világban című folyóiratot, s 1953-ban létrehozta a (haláláig működtetett) Occidental Press könyvkiadót. 1990-es hazatelepülését követően sokoldalú közírói, kiadói, közéleti szerepet vállalt, alapítványokat hozott létre és működtetett, 2000-től pedig megjelentette a Csillagos órák, sorsfordító magyarok című, több mint húszkötetes történelmi ismeretterjesztő és értékőrző könyvsorozatát.
Fotó: MTI Fotó: Kovács Tamás
„Sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy életünk jutalma, hogy Csicsery-Rónay István kortársai lehetünk.” E szavakkal zárta kilencvenesztendős régi barátját és bajtársát köszöntő, napirend utáni felszólalását 2008 februárjában Horváth János, az Országgyűlés korelnöke. Köszönöm a jó sorsomnak, hogy én is – bár nála jóval fiatalabb – kortársa, személyes ismerőse lehettem, s ma is töprenghetek történelmünkről nekem ajándékozott könyveit olvasva.
Az író politikus és politikus író, nemzetnevelő történész, szerkesztő és könyvkiadó, a magyar kultúra hiteles hírvivője és a magyarságkép hatásos formálója ma tíz éve, nagypénteken ment el a minden élők útján. Rá nézve is igaz, amit történelmünk hőseiről, nemzetünk legjobbjairól írt: ők mertek magyarok lenni. És vajon ma, mi?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!