Történelmi a mulasztásunk

Nem kell hazudni, nem kell történelmet hamisítani. Nem kell régi sírköveket felhozni a Havas­alföldről a Házsongárdi temetőbe. Csak az igazat kell hirdetni a világban.

Fotó: Biró István Forrás: MTI

Rendszerváltoztató miniszterelnökünk, Antall József megbízott azzal, hogy irányítsam azt a kül- és nemzetpolitikai érdekeinket támogató felvilágosítómunkát, amely világszerte tisztázza a magyarok múltját, jelenét és jövőről alkotott nézeteket, célkitűzéseiket. Ennek központi irányítására létrehoztuk a Pro Communitate Alapítványt, amelynek kuratóriumi elnöke lettem. A kuratóriumban olyan kiváló személyiségek kaptak szerepet, mint például Makovecz Imre. Az alapítvány pénzügyi támogatását a Külügyminisztérium hivatott biztosítani. Sajnos azonban a külügyminiszter másként látta a dolgokat. Azt mondta, a jó bornak nem kell cégér. Mint elődei száz évvel korábban. Így aztán a tevékenység szép lassan elhalt.

Voltak azonban sikerek is azokban az években. A magyar emigráció már évtizedek óta dolgozott Nyugaton a hivatalos magyar külpolitika mulasztásának kompenzálásán. Csak két nevet emelek ki: Csicsery-Rónay Istvánét (Egyesült Államok) és Magyaródy Szabolcsét (Kanada). Hihetetlen energiával, hozzáértéssel, önzetlenül dolgoztak a magyar múltat hitelesen ismertető idegen nyelvű kiadványok előállításán és terjesztésén.

Magyaródy Szabolccsal volt néhány sikeres akciónk a kilencvenes évek elején, ennek egyik példája a Montgomery-könyv. John Flournoy Montgomery az Egyesült Államok nagykövete volt Magyarországon 1933 és 1941 között, jól ismerte az itteni viszonyokat, és nem vádolható elfogultsággal. Könyvének címe: Hungary, the unwilling satellite (Magyarország, a vonakodó csatlós). 1947-ben jelent meg New Yorkban. Olyan elemzést írt a magyar helyzetről Trianonból kiindulva, amely megmagyarázza, hogy Magyarország miért kényszerült bele a második világháborúba. És e könyvet – bizonyítékok vannak rá – Ceausescu titkosszolgálata összegyűjtötte mindenhonnan, főleg az Egyesült Államokban, az angolszász területen, és megsemmisítette.

Montgomery könyvét a 90-es évek elején, Magyaródy Szabolcs együttműködésével újra kiadták, amit 1993-ban egy magyar fordítás is követett. Féltünk azonban, hogy a románok ismét összegyűjtik és megsemmisítik a könyveket; voltak ilyen információk. Magyaródy Szabolcs így beszélt erről 2006 decemberében: „A románok nagyon ügyesen minden nagyobb amerikai és nyugat-európai egyetemre becsúsztattak egy-egy nacionalista egyetemi tanárt. Ha nem volt tanár, akkor a román tanulók, egyetemi hallgatók voltak azok, akik e könyveket eltüntették. Viszont ma már nem érdemes, mert először is minden amerikai egyetemnek elküldjük a könyveinket. Annyi ügynökük nincs, hogy mindenhová bejussanak.”

Tizenhárom esztendő telt el az idézett beszélgetés óta. A jelenlegi kormány jól kommunikálja a mai Magyarország lakosai­nak érdekeit. Ideje lenne most már a Kárpát-medencei jelenlétünket igazoló valódi történelmet átütőerővel ismertté tenni a világban. Elfogadottá tenni, hogy a szomszédos országokban élő honfitársainknak ugyanolyan joguk van magyarként teljes életet élni szülőföldjükön, mint más európai sorstársaiknak. Ehhez kell a szó nemes értelmében vett nemzetpropaganda. Hírünk a világban. És ebben könnyebb dolgunk van, mint román vagy szlovák barátainknak.

Nem kell hazudni, nem kell történelmet hamisítani. Nem kell régi sírköveket felhozni a Havas­alföldről a Házsongárdi temetőbe, nem kell Cirill és Metód nyomai után kutatni (esetleg becsempészni) a pozsonyi vár alatt, akikről tudjuk, soha nem jártak azon a tájon. Csak az igazat kell hirdetni a világban. Régi és új könyvek terjesztése, filmek, előadások, konferenciák, publikációk a világhálón. Érzésem szerint a 24. órában vagyunk, de jobb későn, mint soha.

A szerző a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója

Ballai Attila vitaindító cikke Hírünk a világban címmel április 20-án jelent meg. Eddig hozzászólt Bayer Zsolt; Néma dzsinn ült Ady torkán, Magyar Nemzet, április 27.