Puszta, látomás, mozdulatlan ősnyugalom

Egy gyorsulva összeomló kor díszletei között a mozdíthatatlanságot járja körül Bicskei Zoltán délvidéki filmrendező Láttam című kisjátékfilmje, amelynek magyarországi ősbemutatója az Uránia Nemzeti Filmszínház online csatornáján lesz április 30-án.

az alföldi nyár szikes ürességébe betántorog egy vak Fotó: Magyar Művészeti akadémia

A magyar film napját 2018 óta ünnepeljük, idén azonban még különlegesebb a dátum, hiszen százhúsz éve ezen a napon mutatták be az első, már játékfilmes elemeket is tartalmazó, A táncz című magyar filmalkotást, Zsitkovszky Béla és Pekár Gyula munkáját az Uránia Tudományos Színházban. A filmtörténet kezdeteire emlékezve, valamint a magyar film történelmi és kortárs gazdagsága előtt adózva öt mozgóképes alkotást tűzött műsorra az Uránia április 30-án 17.30-tól (a részvétel ingyenes, de regisztrációs jegy váltása szükséges https://urania-nf.hu/esemenyek/1873/2021/04/30/mozikepek-online-vetites-a-magyar-film-napjan).

A Láttam költői film, némafilm, így elsősorban a kép, a tekintet mozgása „beszél” a ritkás zenekíséret „második szólamával”. A cselekmény szerint az alföldi nyár szikes ürességébe betántorog egy vak. A puszta megnyílik, a látomások figurái, drámái a táj óriáspódiumán ugyan egyértelműek, mégis mintha álomban járnánk.

Egy vak tántorog a rónán és álomszerű világ bontakozik ki körülötte
Fotó: Magyar Művészeti akadémia

A tér és idő sora eltűnik, egy adott pontban megáll. Ezt az időtlen mozdulatlanságot, mély békét törik meg olykor különböző drámai történések: gyilkosság, haláltánc, halott-táncoltatás vagy örömtánc.

A rövidfilmben erősen mutatkozik meg Bicskei Zoltán művészetének egyik alapélménye, mégpedig az alföldi kultúra tisztasága, mozdulatlan ősnyugalma és egyértelműsége. Mint mondja, ezek olyan lényegi értékek, amelyeket nem lehet elmozdítani, akármerre is megy a világ.

A mély békét olykor különböző drámai történések törik meg
Fotó: Magyar Művészeti Akadémia

A film zenei aláfestését Ittzés Gergely és Szabados György muzsikája adja – utóbbiról egyébként két éve jelent meg tanulmánykötet Bicskei Zoltán szerkesztésében. A tíz éve elhunyt Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész fogalmazta meg egy közös munkájuk során, hogy „most az alföldi kultúra van soron”. Nem fejtette ki bővebben – mondja Bicskei Zoltán –, mert tudta, hogy ugyanazt érezzük.

Ez a szellemiség hatja át az Álom hava című játékfilmet is, amely négy éve elnyerte az indonéziai Szellem, vallás és képzelet elnevezésű nemzetközi fesztivál legjobb nemzetközi játékfilmnek járó nagydíját. A magyar–szerb koprodukcióban napvilágot látott „nemzeti sorsballada” tíz évig készült, hiszen az esetleges támogatók részéről ellenállást váltott ki a magyar királyok – köztük Atilla, akit Papp Lajos szívsebészprofesszor alakít – szellemi nagyságának felmutatása. Főleg hogy olyan gondolatokat mondanak ki múltunk tükrében, amelyek akkor még csak jóslatok voltak, mára azonban Európa legnagyobb dilemmáivá váltak.

Az egyik ilyen probléma, hogy a jelenkorra jellemző anyagelvűség, arctalanság, lelki tanácstalanság és szellemtelen irányvétel mára teljesen szétverte a közösségeket. A rendező szerint mindez törvényszerű volt, ahogy az is, hogy a szellem ennek ellenére megmarad, mégpedig apró sejtekben, otthonokban, házi zenékben, mindenütt, ahol saját erőből megőrizhető a tisztaság. „Nekünk a szent hétköznapokat kell bearanyoznunk ott, ahol vagyunk, és akkor minden rendben lesz” – szögezi le, majd hozzáteszi, hogy ezzel együtt a Teremtő felé is le kívánja róni adósságát.

A megtisztulás, az elszámolás egyik eszköze a művészet – vallja az alkotó, aki nemzetünk sorskérdéseire is keresi a választ munkássága során, ugyanakkor szívesen von párhuzamot a magyarság hányatott múltja és a jelenkor megpróbáltatásai között, a kiútkeresés, a felemelkedés lehetőségeinek és azok elvesztegetésének megrendítő allegóriáját rajzolva a néző elé. Tavaly, a nemzeti összetartozás napja alkalmából, Trianon századik évfordulójára készült a Hozzád sóhajtunk című filmetűdje, amely a rendezőre jellemző egyedi látásmóddal és jellegzetes stílusjegyekkel mutatja be a megcsonkított magyar néplélek állapotát, nagy erejű grafikái (Bicskei Zoltán grafikusművészként is tevékenykedik), valamint élőképek szívbe markoló kombinációjával sóhajt a Mindenható felé.

A most bemutatandó Láttam pedig a mozdíthatatlanságot járja körül, amely kultúránk központi része és a túlélés záloga is egyben a mai gyorsan összeomló korban, mégsem törődünk vele. Bicskei Zoltán szavaival élve: „Alig foglalkozik ma már valaki olyan dologgal, hogy magyari módon alkosson. Amióta lejárt a jogdíjvédelem, azóta például Magyarországon tombol a diszkósított, kiherélt Bartók-zene, mintha szét akarnák taposni. A szellemi lényünk megsemmisítése számomra a legsúlyosabb hazaárulás.”

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=cnLY0YcET8I&t=820s[/embed]