1978 nyarán Hajdúszoboszlón az ezerfős nézőterű szabadtéri színpadon tartottuk a koncertet, ehhez pedig már kellett volna az ORI engedélye, de ezt a helyiek nem kérték ki. Mivel egyetlen szabadtéri koncerten annyi bevétel keletkezett, mint két művházason, így – hogy elfedjék, hogy ORI-engedély nélkül rendezték a koncertet – a felettes szervek felé két művházas koncertet számoltak el, amihez nem kellett az ORI hozzájárulása. A koncertet rutintalan ifjúgárdistákkal és mindössze két (!) rendőrrel akarták biztosítani. Mindamellett, hogy ezer ember volt bent, másik ezernek már nem jutott belépőjegy. Ahogy a fiúk elkezdtek játszani, a kinti ezer rajongó nekirontott a kapunak, és a két szerencsétlen rendőrt is elsodorva bezúdult a nézőtérre. A művelődési ház igazgatónője könyörgött nekem, hogy mondassam be, hogy akinek nincs jegye, az azonnal hagyja el a nézőteret. Ez persze illúzió volt. A dobszóló alatt Som Lajos a kulisszák mögött szóváltásba keveredett a művelődési ház igazgatónőjével, aki azt állította, hogy a Piramis direkt hergeli a közönséget. Emiatt heves indulatában megpöckölte az orrát az igazgatónőnek, majd folytatta a zenélést. A koncert végén aztán a helyi párttitkár, a tanácselnök és a rendőrkapitány csőcseléknek és fasisztának nevezte a Piramist, és megtagadták a gázsi kifizetését. Véletlenül megtudtam azonban, hogy két koncertet jelentettek be egy helyett, ezért másnap számon kérően kértem a két gázsinkat, amiből a helyi szervező megtudta, hogy tudok a stiklijükről, s ezért ők is pórul járhatnak. Megkaptuk a két gázsit, az akkori szabályoknak megfelelően az első koncertért a megállapított ORI-fizetés száz, a másodikért a nyolcvan százalékát. A Piramist persze feljelentették az ORI-nál a tömegjelenetek és a szabadtéri színpad pusztítása miatt. Mivel jogilag menedzserként nem működhettem, Som Lajost hívatták be, aki megúszta egy ejnye-bejnyével.