Vajon milyen tanulsággal szolgál az eltelt fél évtized, milyen tanúságot tesz a majd nyolcszáz fotográfia?
– Megállapítható, hogy a digitális technika szerepe radikálisan előretört az előző szalonhoz képest – fogalmazott Haris László, Balogh Rudolf- és Prima díjas, érdemes művész, a Fény képei címet viselő Fotóművészeti Nemzeti Szalon kurátora.
– A technika azonban a művészet szolgálólánya, éppen azért kell alaposan megtanulni, hogy alkotás közben ne kelljen foglalkozni vele – folytatta a gondolatmenetet a fotóművész, akitől megkérdeztem: egy szalonjellegű kiállítás mennyiben tér el az egyéb csoportos tárlatoktól?
– Valódi szalon ez, tehát nem egy kurátor koncepciója alapján összeállított kiállítás. Bemutatja a hazai fotóművészet jelenlegi állapotát, részrehajlástól, stílusoktól, műfajoktól függetlenül – magyarázta a fotóművész, hozzáfűzve: a kurátori kiállítás természetesen egységesebb.
– A nyitás lehetőséget kínál minden kiállítónak, hogy megismerhesse a többiek munkáit, képet kapjon a fotóművészet jelenéről – hangsúlyozta Haris László. – A nagyközönség pedig biztosan talál az ízlésének megfelelő képet, képeket.
Ezért is közönségvonzó minden nemzeti szalon, amit ékesen bizonyít az eddigi hat kiemelkedő látogatottsága. Az azonban másodszor fordult elő, hogy a kurátor mellett aktív alkotóművész is részt vett a válogatásban, mint tette ezt első ízben a tavalyi képzőművészeti seregszemle alkalmával Szurcsik József Munkácsy-díjas festőművész.
– Nem furcsa érzés a kollégák, pályatársak munkái között válogatni? – érdeklődtem.
– De az – hangzott a felelet. – Szeptember elején kaptam a felkérést Szegő György igazgatótól, amire elsőre nemet mondtam, gondolkodási időt kérve, mert azonnal látszott, hogy borzasztóan nagy munkáról van szó, főleg 78 éves fejjel.
Igazat adhatunk neki, ha tudjuk, hogy 208 fotóművész közel 790 alkotása szerepel a falakon. A mester elmesélte: mielőtt igent mondott volna, megkérdezte a művészeti igazgatót, miért éppen rá gondolt, lévén ő alkotóművészként a saját munkáit tartja a legfontosabbaknak. Szegő György úgy érvelt: Haris László az, aki mindenkivel képes beszélni.
