A Székely himnusz szövegét Csanády György (1895–1952) írta, zenéjét pedig Mihalik Kálmán (1896–1922) szerezte. A verset Csanády saját visszaemlékezése szerint – A májusi nagyáldozat ceremóniája című leírás alapján – 1921 májusában írta azzal a céllal, hogy a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) rendezvényén előadják, elénekeljék, amire egy évvel később sor is került. A szöveg első, eredeti változata a Szegeden kiadott Új Élet 1922. szeptember 15-i számában jelent meg. A vers ennek ellenére – ahogyan a zenéje is – kéziratokban és szájhagyomány útján terjedt, így több szövegváltozata is létezik. Mihalik Kálmán zenéje először a szintén Szegeden kiadott Hargitaváralja nevű folyóiratban jelent meg, annak 1936. november 22-i számában. A szöveg itt már több kisebb eltérést mutat az 1922-ben közzétett változathoz képest.
Keletkezési körülmények
A mű stílusát, életérzését, népszerűségét, egyáltalán himnuszként való elterjedését annak keletkezési körülményei alapján lehet megérteni. 1921-ben, alig három évvel a nagy háború, a nagy világégés és egy évvel az ország Trianonban megpecsételt feldarabolása után vagyunk. A békediktátum következtében a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megszűnt, tanárainak és diákjainak a többsége kényszerűségből a csonka Magyarországra települt, közülük sokan Szegedre. Itt alakult meg 1920-ban önsegélyezési céllal a SZEFHE, aminek a működése az ország több városára kiterjedt, székhelye pedig Budapesten volt. A tagok, sőt az alapítók között volt az a két diák is, akik a Székely himnuszt írták.
Csanády György és Mihalik Kálmán több sorstársához hasonlóan (Kolozsváron megkezdett) egyetemi éveiket a frontszolgálat miatt félbeszakította. Megtapasztalhatták a háborút, az ország feldarabolását, szűkebb szülőföldjük, Erdély idegen uralom alá kerülését, egyetemük megszűnését. Teljesen érthető, ha a túlélésért – de még így is magyar földön maradva és nagyon mostoha körülmények között – próbáltak kezdeni valamit magukkal, közben nem feledkezve meg szülőföldjükről és a magyar hazáról sem. Mihalik tífuszban hunyt el még 1922-ben, így nem bontakozhatott ki orvosként és zeneszerzőként; de Csanády íróként, szerkesztőként és 1928-tól a rádió rendezőjeként, főrendezőjeként bizonyára többet tett szűkebb hazája kultúrájáért, mint tehetett volna, ha akkor egyetemi hallgatóként, az egyetem megszűnése után Kolozsvárott marad.