A magyar közemlékezetben gróf Apponyi Albertről minden bizonnyal az a legismertebb adat, hogy az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció vezetőjeként, 1920. január 16-án a magyar félnek előző napon átadott békefeltételekre reagálva, nagyívű, francia nyelven elmondott beszéddel válaszolt, amit utána összefoglalt angolul és olaszul is. A történészek úgy látják, hogy bár a jelenlévőkre jelentős hatást gyakorolt Apponyi beszéde, de a békeszerződés megváltoztatására irányuló javaslatai végül eredménytelenek voltak. A magyar közgondolkozásra gyakorolt hatása azonban elsöprő erejű volt és jelentős kiindulópontja lett a két világháború közötti revizionizmusnak. A trianoni békeszerződés századik évfordulóján ismét nagy figyelem irányult a híres beszédre, számos helyen idézték és még egy színházi előadásnak is részévé vált – áll a Magyar Nemzeti Múzeum lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum,Történelmi Képcsarnok
Mint írják, az Országgyűlés 1961-ben átadott két festményt a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának. Az egyik festmény Apponyi Albertet ábrázolja, amint egy szónoki pulpituson áll. A keret nélküli, felül csúcsíves záródású képet, melyen kisebb sérülések és több lyuk is volt, a szignatúra alapján Veress Zoltán festette. A Münchenben és Budapesten tanult, kolozsvári születésű festő – a színes fényképezéssel és a fotókerámiákkal kísérletező Veress Ferenc fényképész fia – számos közéleti portrémegrendelést kapott a XX. század első harmadában (például Brassai Sámuel, Herman Ottó, Prohászka Ottókár arcképei). Szintén jelentős a restaurátori munkássága, amelynek során a pécsi és a győri székesegyház mellett a budai Mátyás-templom falképeit javította.
A múzeumba került festményről fennmaradt egy archív felvétel, amely megörökítette eredeti elhelyezését és egykori, historizáló keretét. A kép mellett látszó faldekoráció és származás helye arra utalt, hogy a festmény egykor az Országház épületében függött. Egy évvel ezelőtt mindössze ennyit tudtunk a festményről. Ám a hozzá kapcsolódó kutatás során egyre több mindenre fény derült a kép megrendeléséről, elhelyezéséről és témájáról. A források alapján a festményt a Magyar Külügyi Társaság készíttette egykori elnökéről, aki az 1920. évi alapításától haláláig töltötte be ezt a tisztséget. A Veress Zoltán által készített festményt egy emlékülés alkalmával leplezték le 1934. február 18-án. Az emlékülésről közölt beszámolók szerint a festményen azt a pillanatot örökítette meg Veress Zoltán, amikor Apponyi Albert az Országgyűlés képviselőházának pulpitusáról mond köszönetet a 85. születésnapján kapott méltatásokért. Az 1931-ben megtartott eseményről több fotográfia készült, akad köztük szerencsére olyan is, ahol éppen a szónoki emelvényen látjuk Apponyi alakját. Veress Zoltán 1933-as festményéhez vagy ezt, vagy egy ehhez nagyon hasonló másik fényképet használt előképül. Ugyanis szinte teljesen azonos a bal oldali látószög és Apponyi kissé támaszkodó testtartása. Veress csupán egy ponton csempészett a festménybe új elemet: a kép bal alsó sarkában a mellvéd falára, mintha az is a faragvány része volna, odafesti az Apponyi-címert. Egy másik archív felvételen pedig az ajándékul adott ezüst babérágat is láthatjuk Apponyi mellett a gratuláló tömegben.
