A teremtőerőt jeleníti meg művészetével az alkotó

A klasszikus értelemben vett képzőművészet minden ágában az isteni teremtőmunkát látom visszaköszönni, de talán mégis a szobrászatban mutatkozik meg leginkább ez a párhuzam. Mindig csodálattal tölt el a tehetség, ahogyan az alkotó a sűrű matériát olyan tartalommal képes megtölteni, hogy az már-már légneművé válik és szakrálissá nemesedik, még akkor is, ha a téma nem vallásos.

Tóth Dávid: Láthatatlan szoborból nem tudok töltekezni Fotó: Havran Zoltán

– Elismerem, hogy más stílusban, más műfajokban is lehet jót alkotni; ha valaki absztrakt szobrász, és azon belül minőséget tesz le az asztalra, azt ugyanúgy elismerés illeti, mint aki figuralitással foglalkozik. Ma azonban túl sok az értéktelen próbálkozás. Aki pedig nem áll be ebbe a sorba, azt sokszor úgy utasítják el, hogy meg sem nézik, mit alkotott – fejti ki a művész, aki szerint a modern művek egy része ma ugyan még a beszédtéma részét képezi, de pár száz év múlva már senki sem fog emlékezni rájuk.

Tóth Dávid művészetének fundamentumát az egyetemes kulturális alapvetések adják. Mint mondja, vannak olyan alkotók, akik minden korban megállják a helyüket. Amikor elbizonytalanodik, csak fellapoz egy Leonardo- vagy Michelangelo-albumot, és töltődik. – Láthatatlan szoborból nem tudok töltekezni – mondja ki nemcsak a saját, de mindazok véleményét, akiknek tulajdonképpen a köztéri szobrok készülnek.

Tóth Dávid: Láthatatlan szoborból nem tudok töltekezni
Fotó: Havran Zoltán

Ahhoz, hogy Verőce jelentős turisztikai látványossággá vált, nagyban hozzájárult Tóth Dávid munkássága, aki számos köztéri alkotással gazdagította a település képét, köztük Géza fejedelem, a Honfoglaló és Keresztelő Szent János szobrával vagy éppen a központot díszítő Életfa díszkúttal, amely egy olyan ikonikus hellyé vált a közösség számára, ahol az emberek találkoznak, a gyerekek leülnek a kávájára fagylaltozni, koncerteket szerveznek mellette. Ahogy a művész fogalmaz, érzéseket kapnak általa. Úgy vélem, ez a művészet lényege, hogy hatására ne csupán gondolatok, de érzelmek is szülessenek. Ahogy Tóth Dávid műtermében nézelődöm, több állatot mintázó alkotást is látok. Édesapja, a szintén szobrászművész Tóth Béla ifjúsági díjugrató bajnok is volt, nagyapja pedig lovasedzőként öttusa olimpiai és -világbajnokok egész sorát nevelte ki. A lovak iránti szeretetét tehát a családból hozta, de mi a helyzet a tigrisekkel és az elefántokkal?

A köztéri alkotások a köznek szólnak, azok a szobrok azonban, amelyek kiállítóterekbe, magángyűjteményekbe kerülnek, vagy az alkotónál maradnak a művész gondolatait, belső világát erőteljesebben tükrözik. Tóth Dávid már főiskolás korában előszeretettel mintázott állatokat, de mostanra úgy érzi, életbevágóan fontossá vált felhívni az emberek figyelmét, hogy a különböző fajok egymás után halnak ki, az emberiség pedig kezd egy rákos daganatra emlékeztetni a bolygón. Az állatszobrok készítésének mozgatórugója – mint mondja – a teremtőerő megéreztetése. A Szénázók című alkotást például legelő lovai ihlették, az üzenete azonban sokkal mélyebb ennél. – Az élet körforgását közlöm; azt, hogy a fű mindig kinő, mert a Teremtő az örökkévalóságig löki az élet kerekét. Ha egy kicsit elgondolkodik ezen az ember, rögtön hívő lesz. Olyan, hogy ateizmus, nem is létezik – fogalmazott.