A filmtörténet legcsodálatosabb szerelmes jelenete látható Jankovics Marcell 1973-ban bemutatott János vitéz című művének elején. Ez volt az első egész estés animációs mozi, amelyben Jancsi úgy öleli Iluskát, hogy minden izzásba kezd, áthevül az egész természet, a pár forog és szárnyal, a virágok az égig nőnek, belőlük temérdek pillangó tör elő, a föld és a fák hullámozni kezdnek, mint a tenger, még a napkitörés is szív alakúvá változik. Minden mozog, áradnak az energiák. Mindez nemcsak igazán lenyűgöző képi világba varázsolja a nézőt, hanem ráébreszt mindannyiunkat arra, hogy a világban semmi nincsen energiák áramlása nélkül. És éppen ez Jankovics Marcell művészetének fundamentuma. A világban lévő energiák áramlásának vizuális ábrázolása. Többek között ez tette az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb animációsfilm-rendezőjévé.

Fotó: Pannónia Filmstúdió
A másik, ami szinte kéz a kézben jár a világban lévő energiák áramlásával, az emberi mozgás. Jankovics Marcell az animációs mozgásábrázolásban is újat hozott. A legjobban talán az 1974-es Sisyphus című, Oscar-díjra is jelölt rövidfilmjében mutatható be, mitől különleges az általa létrehozott mozgás. A görög mitológia hőse – aki az emberi élet sokszor reménytelennek tűnő küzdelmét hivatott ábrázolni végeláthatatlan kőgörgetésében – folyamatosan átalakul. Vannak pillanatok, amikor egészen valóságos embernek látjuk, aztán jelzésértékűek a körvonalai, majd szinte az absztrakcióig elmegy az ábrázolása, hogy aztán újra a megfeszülő, követ görgető izmokat lássuk, az erőlködést, amely önmagáért való. Érdekes, hogy a János vitéz nem könnyű létrehozásának erőpróbája ihlette a Sisyphust.
Minden idők egyik legőszintébb vallomása is Jankovics Marcell nevéhez fűződik. Az 1977-es Küzdők című rövidfilmjében feketén-fehéren bemutatja, hogy bár a művészeti alkotás a befogadói oldalról energiákat szabadít fel, a művészt viszont teljesen felemészti a létrehozása. Mindez vizuálisan úgy jelenik meg, hogy míg a művész Dávid-szoborrá faragja a követ, addig a kő egyre öregebbé farigcsálja az alkotót, aki a munka megkezdésekor még maga is olyan erős és szép, mint a Dávid-szobor. A film persze arról a csodáról is szól, hogy a mű is alakítja az alkotóját, alkotó és alkotás mindig hatással van egymásra, de érdekes módon az energiák áramlásának útja mégis egyirányú. Lenyűgöző az a könnyedség, amivel Jankovics Marcell bemutatja a művészi alkotás legnagyobb titkát.