Az apa alkotását a Schuler Rt. Schuler Jenő melletti cégfőnöke, Gusztáv vásárolta meg. Az írószermágnástól a művet a tanácsköztársaság művészeti és múzeumi direktóriuma utasítására az összegyűjtő brigád a piktor Adaházi Kasnya Béla parancsnokságával köztulajdonba vette. Megjegyzem, Ferenczy Béniről úgy tartják, tagja volt a fenti direktóriumnak, amit nem igazolt a művészettörténet, mindenesetre a vörösterror bukását követően a szobrász két évtizedet emigrációban kényszerült eltölteni, abból három évet Moszkvában. Apja képét 1919-ben kiállították a Műcsarnok példátlan gazdagságú tárlatán (hiszen szakértők rekvirálták a műtárgyakat), amit maga Kun Béla nyitott meg. A következő tulajdonos, a nemzetközi hírű sebészprofesszor, Molnár Béla 1965-ben 13 ezer forintért (ami az MNB 89,1 pénztárindexe szerint ma 1 158 300 forint) adta el az újlipótvárosi kóser hentesnek és műgyűjtőnek, Kövesi Istvánnak. Kövesi családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hogy aztán a kommunisták államosítsák hússzékét, s a hentes gyári munkásként kereste meg gyermekeinek a betevőre valót. 1957-től Budapesti Izraelita Hitközség kóser hússzékének üzletvezetője lett. Midőn anyagilag talpra állt, műtárgyakba fektette megtakarítását, így alakult ki csaknem 250 darabos, pazar gyűjteménye, Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Vaszari János, Rippl-Rónai József, Koszta József, Tornyai János, Anna Margit, Ámos Imre műalkotásaiból, amely gyűjteményt a nagyközönség 2013-ban láthatta a Kieselbach Galériában.