Lássunk egy kis ismertetőt a ruhakészítésről:
„A manó egy titkos kertben elveti asszonya számára a lenmagot. Nagyon szorosan szórja, hogy ne tudjanak elágazni. Később kitépi az összes elsárgult szálat, és megfésüli, hogy így kiszedje belőlük a magokat. Ezután következik a szálak áztatása, majd szárítása. Amikor ezzel is megvan, a manó fogja a puha lenköteget és szálakra bontja, elegyengeti, megtöri, feltekeri, és motringot csinál belőle. Ezt a lengubancot aztán a manó felesége finom szállá fonja, majd újra feltekeri, és motringot csinál belőle. Ebből aztán olyan fehérneműt sző, amilyet csak akar. Azt a gyapjút, amelyből meleg alsóneműt, zoknit, harisnyát, kesztyűt, sálat kötnek, a manók az őzek bolyhos szőréből készítik, főleg ha azt akarják, hogy erős és tartós legyen. Ilyen szőr bőséggel található az őzcsapatok közelében. […] Takarókhoz, pulóverekhez a szögesdrótszálakon fennakadt vagy a mezőkön elhullott bárányszőrcsomókat használja fel.”
A manók világa afféle átjáró a természet és az azzal való összhangot elvesztett ember között, vagy tömörebben és némiképp emelkedettebben: a teremtett és az épített világ között.
Ennek a könyvnek pedig minden olyan ember polcán ott a helye, aki szereti a különlegességeket.
Wil Huygen: A manók. Helikon Kiadó, Budapest, 2006
(A borítóképen az eredeti kiadás illusztrációja látható. Forrás: The Charmed Bookshop)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!